Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
269 volna ki, vájjon ott volnánk-e, a hol ma vagyunk? Éreztük volna-e akkor ezeknek a megaláztatásoknak, ezeknek a szerencsétlenségeknek a súlyát? No de mind a mellett, a míg Isten velünk lesz, erőt fog adni, hogy elviselhessük ezt a veszteséget. Mindazonáltal épen nem szabad annak súlyos voltát magunk előtt titkolnunk; ez a legkomolyabb veszteség, a mely bennünket érhetett. Azok, a kik őt megnyerték, ismerik értékét ; a mit vele tenni készülnek, ránk nézve vigasztalás leszen ! Még jóval előbb, mintsem minket elhagyott volna, titkos bánkódásaim közben legjelesebb történetírónk egyikének véleményét említették föl előttem. Az illető teljesen képteleneknektartvánakatholikusokatarra, hogy bajaikat legyőzhessék, úgy vélekedett, hogy szükséges erő megszerzése czéljából oly mozgalomra volna szükségük, mely képes lenne egyházukba új életet önteni; ezen mozgalom létrehozására pedig ő csak egy alkalmas embert ismer : N.-t. Ki sem mondhatom, mily enyhülést szerzett nekem ez a fénysugár; rögtön beláttam, hogy az, a mitől tartottam, bekövetkezhetik s hogy annak mi lesz a czélja. Nálunk őt mellőzték. Komoly munkába merülve, főleg szent Athanázzal, az egyháznak az eretnekség és hitetlenség elleni ezen védbástyájával foglalkozva csak nagy nehezen tudott érettünk valamit tenni úgy, hogy ez akkor sem került volna neki több nehézségébe, ha nem lett volna velünk. A mi egyházunk nem tudta e lángelmét felhasználni ; olyan volt rá nézve, mint az éles kard, mely hüvelyében vesztegel vagy a szentély falán függ, mert senki sincs, ki bánni tudna vele. Pedig homlokáról lehetett leolvasni, hogy Istennek hatalmas eszköze, ki azon elragadó hévvel, melynek erejét harmincz évi barátságunk alatt tanultam ismerni, képes volt az egyház fölvirágoztatására czélzó bármely hatalmas tervet sikerre juttatni. De miután e művet közöttünk a magányban megkezdte, kivették azt kezéből. Tekintete már nem irányul közvetlenül egyházunkra. Nem akarom mondani, hogy ez vagy az befolyásolta őt. Én csak tényről beszélek. Eltávozott, mert nem volt többé önbecsének tudatában, mint az különben Isten minden nagy eszközével meg szokott történni. Távozása reá nézve csupán egyszerű kötelesség-teljesítés volt, minden személyes tekintet
