Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
KILENCZEDIK FEJEZET. 1. Newmannak a római katholikus hitre való áttérése, jóllehet előrelátható volt, mégis meglehetős forrongást idézett elő az anglikán egyházban. A hírneves tudós régi barátainak egyike sem érezte szükségét annak, hogy tőle baráti érzelmeit megtagadja; s jóllehet rájuk nézve elveszett, azért még mindig csodálták s szerették mindnyájan. Pusey, ki mindnyájok között a legkiválóbb volt, egy pillanatra sem feledkezett meg arról a tiszteletről, mely egy ily őszinte lélek meggyőződését megilleti. S mégis mily fájdalmasan érinté őt, midőn távozni látta azt, akivel, úgy hitte, mindvégig együtt fog majd harczolni, távozni azt, a kivel, remélte, együtt fog meghalni ! Nem lehet meghatottság nélkül olvasni Puseynak azt a méltánylását, melylyel Newmannak a római egyházba való áttéréséről szól. Az alább következő irat igen becses nem csak ama vallomások miatt, melyeket Pusey Newmanról tett, hanem becses annyiból is, mert világot vet az akkori anglikán egyház legkomolyabb és legbuzgóbb embereinek gondolkodásmódjára. Ennek hűbb képét nem adhatta volna más, mint Puseynek hivatott tolla. Ki fog tűnni, mily szükségét érezte a szerző annak, hogy önmaga előtt ismételje, mikép a Szentlélek még korántsem akarja egyházát elhagyni. Kedves Barátom ! Igen, «az ő útja a tengeren vezet; ösvényei a nagy vizeken s lépteinek nyomai ismeretlenek.» Úgy látom, hogy ilyen pillanatokban legjobb «hallgatni s még a jó szavaktól is tartóz-
