Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
265 napján Wiseman által, a kivel oly sokáig harczolt s a kinek ez órában dicsteljes legyőzöttje volt, a bérmálás szentségében részesült. Két év gördült Lockhart távozása s azon megható beszéd óta, melyet Newman littlemore-i szerény és kedves hallgatósága előtt, anyjának és Harriett nővérének jelenlétében a «barátok távozásáról» mondott. «Miért várt Newman még két évig, hogy a katholikus hitet fölvegye ? Kérdeztük később Lockhart-tól. Talán az igazságtelje mégném nyilatkozott meg elméjében?» «Newman őszinteségét nem lehet egy pillanatra sem kétségbe vonni, felelt ő ; Newman tartozott önmagának, tartozott szellemének, társainak azzal, hogy mielőtt megadná magát, kimerítse a meggyőzés minden eszközét.» Azonban 1845-től fogva mily haladást tesz előre minden hátsó gondolat nélkül, sőt állhatatosan és hévvel, tekintete folyton az igazság felé irányúi, mely után oly rég sóvárgott s melyet végre megtalált: Lead kindly Ligth! Ki vált meg valaha őszintébben attól, a mit bálványozott, mint ő? Oxfordot, az ő kedves Oxfordját, a tudós Oxfordot, melyet egy időre szent Oxforddá változtatott át, életének következő 45 éve alatt egyszer sem látta viszont; nem is akarta viszontlátni. Csak életének vége felé jelent meg ott kétszer. Mikor Newman bíborossá lett, a protestáns egyetem büszke volt azon kitüntetésre, mely fiainak legkitűnőbbjét érte. Küldöttséget menesztett Birmingham-be, mely ezen férfiút, kinek alázatossága még kitűnőségénél is nagyobb volt, arra kérje, hogy látogassa meg azt az öreg várost, melynek egykor dicsősége volt, hogy ott annak az egyetemnek jó kivánatait fogadja, mely sohasem szűnt meg őt szeretni. Newman beleegyezett. Nagy ünnepe volt az Oxfordnak. Az óvácziók Newman természetének nem igen feleltek meg. Később még egyszer eljött ebbe a városba. Majd látni fogjuk, mily alkalommal. 14. De valamennyi látogatás között lelkének az volt a legkedvesebb, melyet közvetlenül a katholikus egyházba való átlépése után legelőször tett. A föltámadt Krisztus példájára, a ki azonnal övéi megvigasztalására és megerősítésére ment,
