Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Harmadik könyv. 1832-1845

253 jótéteményét; nagyon természetes azon meggyőződésem, hogy a tisztán személyes és magánelhatározásaim megakadályozása súlyos merénylet a lelkiismeret jogai ellen. Engedje meg Méltó­ságod még megjegyeznem, hogy —szilárd meggyőződésem sze­rint — az ily jámbor elhatározások nagyon szükségesek arra, hogy a hívő lelkek bizonyos osztályait az egyház iránt való engedelmességben megtartsák. Bármit tettem is, kizárólag sze­mélyes elhatározásból történt, a mi nélkül soha semmit sem tettem volna. A mit megkezdtem, folytatom, akár tetszik, akár nem tetszik azoknak, a kik a megszokott úton járnak. A mi szándékaimat illeti, minthogy van Oxfordban székelő helyettesem, többnyire itt akarok élni. Ilyen formán azt hiszem, eleget teszek plébániám szükségleteinek. Littlemore népességé­nek száma legalább is akkora, mint az oxfordi szent Mária plébániáé. Ha az egész Littlemore-t veszszük, kétszer annyi. Nagyon el volt hanyagolva. Midőn azt, mint mondják.s a mint meg is fog történni, — lelkészi lakkal látom el, azt hiszem, okosan szolgálom a hívek érdekét. Egyszersmind azt is gon­doltam, hogy a szent Mária egyháztól való részleges vagy ideig­lenes távollétem a folytonos izgatottság e pillanatában kitűnő hatással leend. Méltóságod hírlapi közleményekre hivatkozott, melyeket azonban én nem olvastam. Méltóságod azokból, miket az imént mondottam, meg fogja érteni, hogy itt nincsen alakulóban «semmiféle zárda, sem kápolna, sem refektórium», csupán egy ebédlő és egy társalgó terem. A «keresztfolyosókat» az én félszereim képezik, melyek a cselédházak végében épültek. Meg nem foghatom, hogy mit értenek «háló czellák» alatt. Csak azt ismételhetem Méltóságod előtt, hogy én «nem törek­szem a szerzetesrendek fölélesztésére, sem más ilyes római ízű dolgokra» ; sem nem vállalkozom arra, hogy «az egyházfők jóváhagyása nélkül valamely nagyfontosságú intézményt léte­sítsek». Nem egyházi, hanem személyes és magánjellegű kísér­letre szántam magamat, a melyet csupán csak a hírlapok és levelezőik képzelete tudottá nyilvánosság jellegével fölruházni ; ily módon az emberi lelkiismeretnek legszentebb tényei tisz­tességtelen és kíméletlen kiváncsiság tárgyaivá lehetnek.»

Next

/
Thumbnails
Contents