Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
245 3. Keble nem helyeselte a tiltakozást. Pusey, ki a lutherá- nizmust nem nevezte volna talán eretnekségnek, mégis sajnálta volna, ha a tiltakozás nem kerül vala nyilvánosságra. A tiltakozáshoz csatolt jegyzékben Newman azt írta a püspöknek, hogy «ha a felsőbbség oly embereknek, kik a Credo-1 elfogadják, azt találná mondani, hogy az angol egyház nem a katholikus egyház, ezek másfelé keresnék az egyházat.» A püspök válaszolt, de azt kérte, hogy levelét égessék el. Ez meg is történt. Egy hírlapnak ama hírére, hogy Newman barátai a római katholikus egyházba készülnek belépni, Newman ezt válaszolá: «Jelenleg egyikünk sincs ezen az úton. A jövőről nem felelek.» Ő maga nem valami kényelmesen érezte magát a szent Mária egyház szószékén. Miután a kollégiumok fejei gyanús szemmel néztek rá, szavának vajmi kevés hatása lehetett hallgatóira. Előttünk fekszik egy 1841. deczember 1-éről kelt levele, melyben egyik barátjának bizalmasan föltárja lelki állapotát : «Kedves Rickards-om, hallgatásom Ön előtt kevésbbé udvariasnak tűnhetik fel, noha az korántsem származik onnan, mintha én nem gondolnék Önre és Rickardsné asszonyra, hanem roppant elfoglaltságomon kívül vitatkozásaim oly sok írást követelnek tőlem, hogy kezem folytonos mozgásban van s csak nagy nehezen juthatok annyi időhöz, hogy egy egyszerű levelet megírjak. De bármint álljon is a dolog, íme, megkísérlem, hogy Önnek egy-két reám vonatkozó ügyről írjak. Nem tudom, vájjon mellesleg nem szóltam-e már Önnek valaha ezekről, vagy legalább módomban állott-e, hogy Önnek erről szóljak, vájjon beszéltem-e erről valaha alkalmilag más valakinek. Több mint két éve nagyon kellemetlen állapotban vágyók épen itteni helyzetemnél fogva és annak tudatából kifolyólag, hogy elveim legkevésbbé sem azonosak az anglikán egyházban uralkodó elvekkel. Nem mintha valami személyes nyugtalanságot éreznék, nem, mert én azt tartottam és tartom is, hogy az ily elvek ebben az egyházban teljesen meg voltak engedve. De — tekintve helyzetemet — okvetlenül valami demagóg-, vagy szakadár-félének kell feltűnnöm, midőn ellentétbe helyezkedem ahelyi egyházi felsőbbséggel.Bármittettem plébániámon,
