Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Harmadik könyv. 1832-1845

NYOLCZADIK FEJEZET.

1. Wisemannak a donatistákról szóló czikke czáfolatlan maradt, mert megczáfolhatlan volt. Newman értelmére oly nagy hatást gyakorolt, hogy e hírneves tudor e naptól fogva azon meggyőződésben volt, hogy az angol egyház eredetét nem a reformáczió korszakában kell keresni, hanem hogy ezt a középkori egyházakkal kell ismét kapcsolatba hozni. E gondolat hatása alatt indúlt meg az Angol szentek életének közlése ; hisz Land érsek is szent Anzelmben szerette egyik elődjét tisztelni !

A XC. Értekezés csak növelhette az efféle eszméknek hitelét. A 39 czikkely tana nem volt ellentétben a katholikus tannal. Látni lehetett, hogy Pusey ép oly erélyesen visszautasítja a vallásos protestántizmus szellemét, mint Newman.

Newman és Pusey között voltak nézetkülönbségek. De fenkölt szellemük, egymás iránt való kölcsönös vonzalmuk fön- tartotta közöttük az egyetértést, mely azonban nem zárta ki, hogy mindkettőjük megmaradjon a maga véleménye mellett. A gyöngédségi érzetnek egy neme Newmant arra bírta, hogy lelkének Rómához való vonzalmát Pusey előtt eltitkolja, nehogy őt meggyőződésében megingassa. Másrészt Pusey oly eltökéltnek látszott, hogy Newmant ingadozóvá tette. A lelkiismeretek vezetésében Pusey sokkal skolasztikusabb és határozottabb volt, mint barátja; szava nagy tekintélylyel birt. Ez kellett az anglikánok ábrándozó jellemének; s e miatt keresték oly sokan lelki vezetését. Míg külsőleg egy Barnabásnak mérséklő szerepét vitte, bensejében épen az ellenkező volt. Newman a siker tetőpontján, úgy látszik, bizalmatlan volt önmaga iránt s nem