Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
229 «Életének e korszakában, — írja egy amerikai szerző, - a mikor Cork városának figyelmét magára kezdte vonni, megfigyelője— ha évei ennek ellent nem mondtak volna (1790-ben született) — őt azon franczia érzelmű és nevelésű irhoni papok egyikének tartotta volna, kiknek eszméi a régi franczia udvar szokásai által voltak befolyásolva. Szokásos udvariassága, mely azonban teljesen ment volt minden arisztokratikus színezettől, világfira vallott, ki hozzá volt szokva oly körökben mozogni, hol az elegancziának úgy hódoltak, mint valami kis istenségnek. Müveit s finom modorú személyekkel való régi meghitt barátságának lehetett ugyan része külső megjelenésének finomságában ; de Mathew atyának műveltsége kétségkívül mindenek előtt szívének ihletéből és természetének ösztönéből származott. Fontos kötelességeire irányuló tekintetét sohasem engedte azon rendes figyelmeskedések által megzavartatni, a melyeket a világi társadalom mindegyik tagjától megkövetel. Ha nem is sértette meg soha az arisztokrácziának társadalmi kiváltságait, de azért sohasem hajlongott előtte, hibáit nem dédelgette, sem nem hirdetett vakító stylusban oly tanokat, melyeket szivesen hallott. Másrészről a szegény néppel való érintkezéseiben sohasem esett azon hibába, hogy vakmerő izgatásokkal feltüzelte volna a szenvedélyeket, — s e tekintetben nagyon különbözött azon demagóg politikusoktól, kik néha a leggonoszabb szenvedélyeket, az emberi természet legundokabb ösztöneit ébresztik fel, kik véresszájú beszédeikkel szítják az elkeseredés lángját. Nehéz volna megmondani, hogy a társadalom melyik osztályában volt népszerűbb. Az mindenesetre feltűnő tény, hogy úgy a nép, mint a nemesség őt kedve szerint való papnak hirdette, a mi világos bizonyítéka annak, hogy a mennyire nem volt a nagyoknak uszályhordozója, ép oly kevéssé volt az alsó osztályok izgatója. A zavargásra hajló népcsoportok fölött oly hatalommal rendelkezett, melylyel azt a végletekre, a hazai kormányhatalom törvényei ellen való lázadásra bírhatta volna; de sohasem élt vissza e hatalmával. Czélja mindig az volt, hogy a nép helyzetét megjavítsa, azt erényessé, műveltté s boldoggá tegye. A személyes emelkedésre irányuló alacsony
