Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Harmadik könyv. 1832-1845

222

ságot és rendet teremtsen és a ki — úgy látszik — ma is mozgásban tartja az emberi tévelyek sötét oczeánját azon czélból, hogy belőle egységet, igazságot s a vallásos hitnek új világát hozza létre. Még azok is így gondolkoznak, kiknek legtöbb joguk volna ahhoz, hogy magukat a létesülő jónak eszközeiül tekintsék ; hisz csak az imént hallottátok azon hírneves, ép oly tudós, mint jámbor főpapnak saját szavait, a ki a tudomány terén nem kevésbbé jeles apologétája a kereszténységnek, mint a mily ékesszóló védelmezője az egyház tanításainak a tradiczió és szentiratok terén. De, ha el is ismerjük, hogy a szellemi világban beállott változás a malaszt önkéntes behatásának gyümölcse, mindazonáltal az ő hite és hálája egyszersmind azt is hirdeti, hogy mily nagy behatást gyakorol Isten szívére az imának mindenható ereje.

Alig néhány éve egy előkelő angol, ki csak nem rég tért vissza a katholikus vallásra, Francziaországba jött, hogy a felebaráti szeretet nevében imákat kérjen még tévelyben élő családjának s ama másik nagy családnak számára, melyhez őt a nemzetiségi kötelékek fűzik. Általános tetszés kisérte nemes szívhez méltó eme vállalkozást, s azon kedves és szent emlékű, tiszteletre méltó főpap, ki akkor a párizsi egyházat kormányzá, áldását adta rá. Számos imatársulat alakult e czélra úgy a világiak, mint a zárdalakók körében, melyek a fővárosokból a tartományokba is elterjedtek. Lelkészek s hivők ugyanazon gondolatban egyesülve egyrészről a legszentebb áldozatot, másrészről buzgó szent áldozást ajánlottak fel. Vakmerőség nélkül mondhatjuk, hogy Isten kedvesen fogadta azokat, mert az angolországi katholikus mozgalom ezen alázatos könyörgések idejétől fogva mind nagyobb mérveket öltött. De, kedves munkatársaink, a mit az imádság megkezdett, kell, hogy azt az imádság folytassa és befejezze. Ez-minden nagybritanniai katholikusnak a kiáltása, ezt a felhívást intézték hozzánk testvéreink, az ő püspökeik; ez annyi ébredező, de még ingadozó és habozó léleknek titkos óhaja, kik csak e segélyre várnak, hogy az utolsó akadályokat is elhárítsák, a melyek őket még visszatartják attól, hogy hozzánk jöjjenek. Lássátok mindezeket a felétek kinyújtott kezeket, halljátok mindezeket a hozzátok inté-