Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
220 meg kell tennie, míg visszatér kiinduló pontjához, az igazsághoz; e jóslatok, melyeket a hitetlen fülek, minta rajongóknak ábrándjait, megvetéssel hallgattak: szemeink előtt kezdenek teljesülni. Az a mag, melyet hitvallóink s vértanúink félszázad előtt vetettek el a vendégszerető partokon, megfogamzott, és Isten kegyelméből már gyümölcsöt kezd teremni. A nép, mely a sötétségben járkált, már szemlélheti a fényes napnak első sugarait. Benső s komoly munka megy végbe a szellemekben : az előítéletek elvesztik élüket, hitczikkelyeink s vallásgyakorlataink nem képezik többé gúnyos és szenvedélyes bírálatnak tárgyát; Róma nem a babyloni prostituált többé. Komoly férfiak, kik előtt a vallási igazság oly kincs, melyet minden áron bírni akarnak, az őskor forrásait kutatják fel, s csodálkoznak, mikor ott mindent híven megtalálnak, a mit dogmáink s vallási gyakorlataink újdonságának neveztek. Maguk a tudós egyetemek is ébredeznek s tudósaiknak javát küldik első zsengeként az isteni jászolhoz, mígnem ők maguk is egymásután visszatérnek és velük együtt egy egész hatalmas nemzet. És, kedves munkatársaink, épen ebben kell a különös és kézzelfoghatólag isteni oltalmat csodálnunk, mely az egyházat nemcsak csodaszerű fenmaradásának egész folyamata alatt védi, hanem úgyszólván a veszélynek épen kellő pillanatában jön segítségére és szolgál javára; mely mindenkor a veszélyhez szabja segédeszközeit, a fájdalmakhoz vigaszait, s megmenti, a mikor már-már veszni látszik, veszteségeiért túláradó kárpótlást nyújt, erős ágakat ad neki ugyanazon fejszecsapások útján, melyek törzsét megcsonkíták, s mint ama folyók, melyek csak azért hagyják el medrüket, hogy új meg új földterületeket termékenyítsenek meg, folyton új fiakat ad neki a tőle elfordult hálátlan apák helyébe. Ez tizennyolczszázados csoda, mely a megpróbáltatás órájában oly pontosan ismétlődik, hogy joggal tekinthetjük azt a Gondviselés nagy s fő törvényének, melyet az egyház kormányzásában követ. Oly szembetűnő csoda ez, hogy nem lehet eléggé megdöbbenni azon gonoszság felett, mely annak daczára, hogy hosszú tapasztalás következtében szükségképen előrelátja annak elmaradhatatlan ismétlődését, ezzel szemben még sem veszti el vakmerőségét, és hogy
