Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Harmadik könyv. 1832-1845

HATODIK FEJEZET.

Időközben Newman, Pusey és barátai lankadatlan buzgó- sággal folytatták egyházuk alapelveinek kritikai tanulmányozását; összehasonlították azokat az ATHANÁz-féle Credo-val s az első zsinatok ünnepélyes hitvallásaival; egybevetették az anglikán vallási gyakorlatokat az apostoli egyházakéival ; Róma felé is tekintettek, melyet tiszteletre méltónak, de hitében nem teljesen romlatlannak találtak; mindenek fölött szomorkodtak állami egyházuk sülyedt állapota fölött. Mekkora volt Newman meglepetése, mikor a xvi. és xix. század kereszténységét föltalálta az V. század közepén! Róma abban a korban csaknem ugyanaz, mint ma! Mily nagy a bámulata, mikor észreveszi, hogy ő, Newman, azon Eutychésnek tanítványa, kit Petavius eszelős öregnek nevez; és mikor meggyőződik arról, hogy a protestántizmust már az eutychiánok is gyakorolták !*

Épen a híres kilenczvenedik Értekezés közzétételére készült, mely hatalmas logikájának szüleménye volt, s mely a püspöki karnak s a közvélemény egy részének haragját volt reá zúdítandó, mikor őt Spencer Oxford-ban fölkereste. A szelíd s békülékeny lelkű oscotti elöljáró az egyetem tagjainak imáit bátorkodott Angolország számára kikérni.

Maga nem bátorkodott volna azon kiváló emberhez for* Kinek jutott volna a történelem bármely korszakában, mióta történelem létezik, eszébe, hogy az öreg Eutychésnek — ennek a delirus senex- nek, mint őt (úgy gondolom) Petavius nevezi — szavaihoz és tetteihez, valamint az elvtelen Dioscorus szörnyűségeihez folyamodjék a végből, hogy Rómához visszatérjen ! Apologia, 209. 1.

Munkálatok. 62. évf.

14