Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
204 tálánál, nem azért, mintha hősi tettet vélt volna véghez vinni, ha néhány szót vált a szűkölködőkkel, hanem mivel közöttük otthon érezte magát. Ez mégis olykor bántalmaknak tette ki őt. Midőn egykor misézni ment egy kápolnába, melyet ő állított fel Bromwich közelében, egy csavargó szemtelenül eléje állott s arczába köpött. Házi szolgája, ki mögötte hozta az áldozathoz szükséges szereket, rárohan e szavak kíséretében : «Nyomorult, hogy mer maga a hatalmas és jó Spencer lord fiának arczába köpni ?» E közben Spencer már elővette zsebkendőjét, hogy magát megtörölje és így szólt inasához: «Miért boszankodik Ön ? Büszke vagyok rá, hogy úgy bántak velem, mint Urunkkal.» És folytatta útját, mintha csak a legártatlanabb kaland esett volna meg rajta. Bornemissza volt; a bort csak mint orvosságot itta, a mióta a sok prédikálás tüdejét elgyöngítette. Keveset is aludt. Egyszer virrasztása nagyon hosszúra nyúlt; egy beteg látogatásából visszatérve a fáradtságtól, álmosságtól teljesen elgyen- gűlve, tétovázva haladt az úton. Egy valaki látva őt ily állapotban, följelenté a püspöknek, mintha kelleténél többet ivott volna. Ez jól mulatott a dolgon s kérte a jó papot, hogy szabja hosz- szabbra éjjeli nyugalmát. A katholikusok mindnyájan úgy tisztelték őt, mint szentet. A protestánsok becsülték, mint igazán érdemes embert, ki Istenét lelkiismeretesen szolgálja. A papok, kik közelebbről érintkeztek vele, egyhangúlag azt állították, hogy élete egy nagy szentnek élete. 1838-ban Elves-nek, Spencer segédjének ezt írták Rómából : «Bizonyára nagy lelki- épülésnek forrása Önre nézve, hogy Spencer oldala mellett van. Nagyon jól tudom, hogy ő Önben oly barátot bír, ki kész szent példáját követni.* Igen sajnálom, hogy betegsége őt ideiglenes visszavonulásra kényszeríti, deÖnnekvigaszúl szolgál, hogy ő megerősödve fog a küzdelembe visszatérni. Régóta örömmel ápolgattam magamban azt a gondolatot, hogy a missiókban az ő oldalán fogok működni. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ily személy mellett élni annyi, mint a buzgóság- nak s lelkesedésnek tűzhelyénél lenni. Kérem Istent, — s reLásd Life of F. Ignatius, III. könyv, 9., 10. fejezet.
