Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
154 oly nézet következményei elől meghátrálni, melyet igaznak tart. Mint természeténél fogva praktikus ember, ki a megtörtént tényeknek nagyobb súlyt tulajdonított az elvont eszméknél, kinek meggyőződése volt, hogy a legjobb rendszer is csak valószínű eredményei után Ítélendő meg, nem osztozott Froude- nak azon felfogásában, hogy az erasztianizmus szükségképen heterodoxiára vezet vagy legalább azt különösen előmozdítja, sem, hogy az egyház üdve ezen rendszer megdöntésétől függ. Palmer Vilmos,* ki tanúltsága és a scholasztikus vitákban való jártassága mellett a katholikus theologiának is elégséges ismeretével birt, nélkülözte a mélységet és nem tudta, hogy vallási elméletek terjesztésénél a személyes befolyásnak s az eszmeközösségnek mekkora hatalma van. Számos barátja volt a magas klérusban, kiknek a vallási mozgalomra vonatkozó eszménye a jómódú s nyugodt emberek egyesítésében összpontosult. Perceval Arthur úgy gondolkodott, mint Palmer Vilmos. Rokonszellemek voltak és közös tanulmányaikban egyforma kedvet találtak. Szükséges még megjegyezni, hogy Palmer Oxfordban, Rose Suffolkban, Percevei Lurreyben, KebleGloucestershîre-ben lakott; Froude Hurrel pedig egészsége helyreállítása czéljából útra kelt. Ez elszigeteltség nem gátolta ezen embereket abban, hogy egy 33—36 éves munkás erélyével hozzá ne lássanak a dologhoz, azon fáradva, hogy a tespedő jelent fölrázzák és a jövőt megteremtsék. A kedves ábránd fokozta a munkakedvet. Fölfogásuk szerint a halálra vált anglikánizmusba minden áron új életet kellett önteni, még pedig az első forráshoz, a kereszténység őskorához való visszatérés által. Oxford és Cambridge buzgó versenyre keltek az első századok történetének felkutatásában. A tudósok szenvedélyesen űzik kutatásaikat s egész Anglia szenvedélyesen érdeklődik irataik iránt. Mikor a vita megkezdődött, az igazság * A worcesteri kollégiumból. A Magdalen-ben szintén volt egy Palmer Vilmos, ki katholikus lett. cf. Apologia, part. IV.
