Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
144 egyház iránt való bámulatát és a reformáczióval szemben érzett ellenszenvét; különösen kedvelte a hierarchiát, a papság befolyásának kedvező szervezetét, az egyház függetlenségét. Végül nevetségesnek találta ama protestáns elvet: «a biblia és semmi más, csak a biblia» és büszkén vallotta, hogy elfogadja a hagyományt, mint a vallási tannak kiváló forrását. Fenkölten gondolkozott a szüzesség fönségéről és a szent Szüzet úgy tisztelte, mint mintaképét és mint az összes mintaképek legkiválóbbját; fenkölt nézetei voltak a szentségről, annak lehetőségéről és magasztos voltáról s az Ó- és Középkori Egyház Történetében bő teret szánt neki. Gyakorolta a bűnbánatot s az önmegtagadást; rendületlen hittel s nagy tisztelettel viseltetett az Üdvözítőnek az Oltáriszentségben való valóságos jelenléte iránt; végül jobban rokonszenvezett a középkori, mint az őskori egyházzal __Nehéz lenne megállapítani, hogy hitvallásom mennyire gyarapodott ezen barátom által, kinek annyit köszönhetek, teszi hozzá alább Newman. Csodálkozással töltött el engem a római egyház iránt, egyszersmind pedig meggyűlöltette velem a refor- mácziót; beleültette lelkembe a Mária-tisztelet eszméjét és fokozatosan rávezetett a valóságos jelenlétben való hitre»,* Mintegy ösztönszerűleg mentünk utána s személye az elragadó tulajdonságok egész harmóniájával volt fölruházva, melyek nem engedték, hogy tőle megváljunk; ritka előkelő formák a legfinomabb és leglekötelezőbb modorral voltak benne egybekötve. Lelkének és szivének tisztasága, mely egész lényéről lesugárzott, bizonyos fensőbb szépséget,** sajátos jelleget kölcsönzött neki ; bizonyos megnyerő és derült arczkifejezés, mely őt soha el nem hagyta, mintegy középpontjává tette őt azon környezetnek, melyben mozgott. Ugyanaz volt Nyugat-Anglia legarisztokra- tikusabb estélyein, mint Oxford nyilvános gyűlésein. Érintkezéseinek ritka könnyedségével annyi igaz méltóságot párosított, hogy rövid idő alatt mindenkinek rokonszenvét megnyerte, s a társalgás hangadója lett. Ha ez szerte csapongóit, ügyesen tudta azt helyes útra terelni ; saját magaslatára emelte azt * Newman : Apologia, 11. f. ** Oakeley : Historical notes on the Tractarian movement. I. r.
