Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Második könyv. 1799-1832

128

hogy Manning bíboros találó kifejezésével éljünk, már a jövendő nagy pásztor szava volt, kinek neve mintegy dícssúgárt lövellt •Nagybritánnia újjászülető katholiczizmusára. Látjátok e nagy lelket, kit szent Pál szelleme s szalézi szent Ferencz szíve látszott megihletni, mint teszi meggyőződésének, tüzének, lelkesedése mindig bölcs kitöréseinek részeseivé ezt az ifjúságot, mely nagy hazája jövendő papságát képezendi ? «A hittérítők — mondja nekik Wiseman — az apostolok örökösei, az Úr apostolai, az Úr angyalai, kik hazájuk megtérítésére mennek. Valószínű ugyan, hogy Angolország papi állapotuk iránt való gyűlöletből nem szánt nekik halált, de bizonyos, hogy ellenállást és talán üldözést is készít számukra.1 Föl tehát, előhírnökök, föl, Isten angyalai : Dominus illuminatio mea et salus mea, quem timebo ... Ma még csak visszavonulva itt, a római angol kollégium e szentélyében, távol a jövendő küzdőtértől, mint a hogy Dél lakói visszavonultak a pusztába, hogy erőt gyűjtsenek, mielőtt onnan fegyveres kézzel térnének vissza Antiochus seregével.»2

Azon lélek, mely a hitnek oly széles látókörében él, nem igen fél a kicsinyes emberi szenvedélyek nyilaitól. Az angol protestánsok haragjukban dühkiáltásokba törtek ki Spencer hitehagyása és Rómába való utazása miatt.3

Ennek zaja elhatott a szeminárista kis czellájábais. Ez csak alkalom volt neki arra, hogy még jobban elrejtőzzék Istenének szent szivében. Wiseman papi szellemének megnyilatkozása lelkét megerősítette, elragadta s megszilárdította nagy tervében.

növendékeihez tartott elmélkedéseit a következő czímen : Daily meditations, by His Eminence, the late cardinal Wiseman. «Azt a hangot halljuk itt, mondja a hires kiadó rövid előszavában, melyet oly jól ismerünk. Többen vissza fognak emlékezni azon kedves napokra, melyeken ez elmélkedések a tiszteletre méltó kollégiumban elhangzottak ; s úgy veszik ezt a könyvet, mint attól való kedves emléket, a kinek talán Isten után köszönik hivatásukat, mely legnagyobb boldogságukat képezi. Papságunknak, kollégiumainknak, zárdáinknak, nyájainknak különösen ajánlatosak az elvesztett nagy pásztor ez egyszerű s a meggyőződés erejétől duzzadó szavai». A hires westminsteri érseknek ez a bírálata egymagában elégséges.

1 Meditation on the missionary life, 45. 1.

2 Meditation on zeal for God’s Law and Kingdom, 294, 1.

3 Life of F. Ignatius, III. r. III. f.