Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
115 fogja talán naivul azt gondolni, hogy ihletésünk minden tekintetben egybehangzó lesz a hely értelmét illetőleg? Én nem hiszem ; de ha nem vagyunk egy véleményen, ki mondja meg, hogy melyikünk tévedett? . . . Vannak papjaink között olyan tudatlanok, vagy rosszaka- ratúak, hogy bálványozásról vádolják a katholikusokat. Ők Jézus Krisztust imádják, ki, bár láthatatlanul, valósággal jelen van az Oltáriszentségben. Egyre lármáznak nálunk a képek ellen. Pedig ebben semmi sincs. Az egyház mindenesetre csak azért állítja a katholikusok szemei elé a képeket, hogy hitüket élénkebbé tegye, s jobban ösztönözze őket, hogy teljes erejökből imádják az Istent lélekben és igazságban». E különös levelezés élénk benyomást tett Spencer-re; ez Allen tanár, Blomfield és a peterborough-i püspök összes érveinek írásbeli czáfolata volt. Csak néhány évvel később, mikor már mint katholikus a római kollégium előadásait hallgatva a papságra készült, tudta meg Spencer, hogy lille-i titkos levelezője egy nő volt, ki a katholikus hitre térve egy évvel Spencer megtérése előtt halt meg Párisban, miután a szent Szív zárdájában fölvette a fátyolt. Neve miss Dolling volt. Isten sugallta neki, hogy Spencer megtéréséért imádkozzék, ki híven megőrizte emlékét, mint azon angyalét, ki által az igazság birtokába jutott. 8. Spencer sokat hallott Lisle-Phillipps Ambrus felől, ki egy gazdag leicestershire-i nemes embernek fia volt s csak nem rég tért a katholikus hitre. 1829. vége felé meglátogatta őt, kiváncsi lévén megtudni, mily következtetések útján jutott el ahhoz, a mit ő maga akkor még nagy tévedésnek tartott. Phillipps nemcsak szívesen fogadta őt, hanem el is vezette egy szomszéd katholikus hittérítőhöz, kit Spencer már ismert, t. i. tisztelendő Foley atyához. Az eszmecsere öt óráig tartott. Midőn távozott, Spencer Phillipps és Foley által egyaránt meg volt igézve, és jobban mint valaha égett a vágytól, hogy hitközösségbe lépjen oly férfiakkal, kikben világosan látta az Úr Lelkének jeleit. De az ő órája még nem érkezett el. Phillipps néhány szerzetesház imáiba ajánlotta s kevéssel azután fölszólította őt, hogy jöjjön el ismét Foley-hez. Azzal a remény8*
