Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
94 neki, hogy nyomassa ki beszédét. Könnyen elgondolhatjuk, hogy a hit és erkölcsi tisztaság hivatalos őreinek ily vélemény- eltérése a legkevésbbé sem volt alkalmas arra, hogy eloszlassa azt az ingadozást, melyet lelkében már fölmerülni érzett. Vallási gyakorlatai ez által csak erőltetebbekké lettek. Egy puritánról azt mondták volna: eljutott az aggályosságig. Már régóta sürgették barátai és rokonai, hogy házasodjék meg. György engedni látszott. A választás nem okozott neki gondot. Már régóta ismerte azt a leányt, kit élettársául szemelt ki. Althorpba indult, hogy szüleinek beleegyezését kikérje. De a kastély kapujához érve, hirtelen megparancsolta a kocsisnak, hogy álljon meg; visszatért plébániájára. Mert elhatározta, hogy nem nősül meg soha; nem mintha érzelmei választottja irányában megváltoztak volna, — ki állandóan birta tiszteletét és szivét, — hanem mivel szent Pálnak eme hires szavai, melyekről útközben elmélkedett, ejtették hatalmukba: «A ki feleség nélkül vagyon, azokról szorgoskodik, melyek az Úréi, mint tessék az Istennek. A ki pedig feleséges, azokról szorgoskodik, melyek a világéi, mint tessék feleségének, és megoszlott.»* Mikor később kérdezték tőle, vájjon a katholikus papok szokása volt-e valami befolyással elhatározására, azt felelte: Bár lett volna! de nem volt; akkor még babonás szokásnak tekintettem a papi nőtlenséget; azt hittem, egészen magamtól jöttem erre az ötletre.»** 2. Spencer lelke mind egyháziasabbá lett; az apostolok szeretetére törekedett. Ez anglikán lelkész szegényei és betegei számára reggelenként mindig egy üveg bort tett az egyik zsebébe; a másikba pedig annyi pénzt, a mennyi csak belefért. Ruháit is ép úgy, mint pénzét, a szűkölködők közt osztogatta ki, úgy, hogy magának semmije sem maradt. Ekkor hálát adván Istennek, hogy nincs már semmi kiosztani valója a szent igazságon kívül, az isteni szeretetről beszélt oly buzgósággal, hogy könyeket csalt e szerencsétlenek szemeibe, kik több mérföldről jöttek, hogy tőle néhány garast vagy ruhadarabot * Szent Pál, I. Kor. 7, 32—33. ** Life of Ignatius, II. r. VIII. f.
