Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
81 teljes történeti őszinteséggel; kételkedésünkkel azon tudós bibornokhoz csatlakozunk, ki e napokban hunyt el s kit IX. Pius pápa azzal bízott meg, hogy ezen ügyet újból vizsgálja meg s a ki a legbehatóbb tanulmányozás után azon eredményre jutott, hogy az anglikán rendek érvényessége elvetendő. Ha csak valamely új, teljes hitelű okmány nem kerül napfényre, a történelmi kritika, bármily tudományos legyen is, jogosan más eredményre nem juthat. De míg két vagy három franczia tudós még mindig szívesen időz az angol rendek érvényességének régóta letárgyalt kérdésénél, a jelen 1896-iki évben Londonból egy új, igazán súlyos ellenvetés hírét veszszük : «Bizonyos-e, hogy valamennyi anglikán püspök érvényesen meg van keresztelve?» «Ha nem volnának megkeresztelve, hogyan lennének püspökök?» Ezt az életbevágó kérdést szellőztetik most a csatorna túlsó partján. Engedjük meg, hogy az anglikán állami egyház érvényesen keresztel. De ha a disszidens felekezetek tagjai jelentkeznek nála fölvételre, követeli-e tőlük, hogy föltételesen fölvegyék a keresztséget ? Nem ! Megengedi, de nem követeli annak fölvételét. Tait, a non conformista skót érsek, kiről hosszasan kell majd szoknunk, volt az, ki a föltételes keresztséget sürgette. Kétségkívül tudta, hogy hányadán van a ke- resztségnek Skócziában gyakorolt módjával.* Angolországban a György nevű királyok alatt számos hitetlen pap csak úgy gondolomra hintette a keresztvizet. Kérdés, vájjon az ily módon megkeresztelt angolok kedvezőbb helyzetben vannak-e, mint a non conformisták, kik az oxford-i vagy cambridge-i egyetemre jönnek. Ezek az angol egyház tagjaiul mutatják magukat, jelen vannak isteni tiszteletén, részt vesznek az áldozásban. Némelyek fölkapják a rendeket, a püspöki fölszentelést, aztán viszont ők is szentelnek föl olyanokat, kik nincsenek * Erre vonatkozólag egy igen tekintélyes személy ezeket írja : «1878-ban Skóciában a következőket láttam : Egy pap a kereszt-kút mellett állva kezét a vízbe mártotta s egy kézmozdulattal négy csecsemőt hintett meg egyszerre. A vízből kalapom is kapott : de kettő a kicsinyek közül egész határozottan szárazon maradt s a másik kettőnek is talán csak takarói nedvesedtek meg». Munkálatok. 62. évf. 6
