Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Második könyv. 1799-1832

71

bocsáttatnak; kinek föntartod, föntartatnak. És légy az Úr igéjének és szentségeinek hű sáfára. Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen».

Hiányzott tehát belőle úgy a püspöki felkenés, mint a szent edények átnyujtása és a föladott rend megnevezése ; főleg pedig hiányzott a szent áldozat bemutatására vonatkozó hatalom megemlítése. Maga a kézföltétel sem volt mindig megtartva. Az új tanok nem tűrtek többé sem papságot, sem papokat.

Érvényesek-e az anglikán pap-, illetve püspök-szentelések?* Megvan-e vagy nincs az anglikánizmusban akár a püspöki, akár a papi hatalom folytonossága?

Sok könyvet írtak már e kérdésről és mind e vitatkozások legvilágosabb eredménye az volt, hogy a kérdést épenséggel nem tették világosabbá. Hány nehéz történeti kérdés van, melyeket a legjobb szándékú íróknak sikerült teljes homályba burkolni ! ** A kérdés három sarkponton nyugszik, ú. m. Parker

* Alig néhány hónappal e munka közzététele után, 1896. szept. 13-án, megjelent XIII. Leó pápának «Apostolicae curae et caritatis» kezdetű apostoli irata, mely az angol ordinatiók kérdését — még pedig tagadó értelemben — végleg eldöntötte, határozottan kimondván : «Itaque omnibus Pontificum Decessorum in hac ipsa causa decretis usquequaque assentientes, eaque plenissime confirmantes auctoritate Nostra, motu proprio certa scientia, pronuntiamus et declaramus, ordinationes ritu angtlcaho actas, irritas prorsus fuisse et esse, omninoque nullas.» — Kétségtelen, hogy szerzőnk, ha ezen pápai döntvényt ismeri vala, az itt egészen a jelen fejezet végéig következő fejtegetéseit vagy egészen elhagyta, vagy másként szerkesztette volna ; mi mindazonáltal nem éreztük magunkat arra feljogosítva, hogy azokban bármi változtatást tegyünk. Miért is ezen megjegyzésünk előrebocsátása után az eredeti szöveget változatlanul adjuk magyarul.

A fordítók.

** L. Dissertations sur la validité des ordinations des Anglais et sur la succession des évêques de l’Eglise anglicane. 2 kötet. 1763. Irta : Le Courayer. Le Courayer, szerzetes-kanonok és a párisi Szent Genovéváról nevezett Ágoston-rendű apátság első titkára, az anglikánoknak kedvező rendszer legkiválóbb védelmezője. Bossuet iskolájából került ki, kinek tanítványa volt, s ő is, mint Bossuet, a két egyház egyesítésén fáradozott. (Bousset levele Mabillonhoz Rómába.) Azt akarta, hogy az anglikánok megnyerése czéljából engedjék meg nekik a kehely használatát. Elég sajnos dolog a történelemre, hogy oly csekély ellenfele volt, mint Renaudot abbé, ki a Journal des Savants véleménye szerint azon 12 oldalos röpiratnak szerzője volt, melyre a tudós szerzetes válaszolt ; és még sajnosabb erre magára, hogy az egyház kebelén kívül halt meg. Sociniánussá lett.