Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Második könyv. 1799-1832

MÁSODIK FEJEZET.

1. Családjához visszatérve, György az angol nagyúri életnek adta magát. A haszontalanul vagy pedig zajos és esztelen örömök között eltöltött napok nem tették e drága éveket élte legtermékenyebb és legboldogabb korszakává. Ha a társaság izgató zaját csend váltotta fel, búskomorság vett lelkén erőt, mely külső viseletén is mutatkozott. Lacordaire merész állítása szerint, «a búskomorság az élénken érző lelkek nagy királynője, mely — a nélkül, hogy tudnák, hogyan vagy miért — titkon, váratlanúl lepi meg őket. A fénysugár, mely másokat örömre hangol, nekik szomorúságot okoz; az ünnep, mely másokat felvidít és elragad, az ő szivüket nyílként járja át. Az Istenre és Üdvözítőnkre való gondolat csak nagy nehezen tudja az őket szerető szívtől ezen üres és keserű felhőket elűzni ; a szenvedés leküzdése annál nehezebb, minél kevésbbé alapos az ok, melyből származik». Ezen bajban, melyet a hires dominikánus oly hűen rajzolt, György egész ifjú korán át szenvedett.

Azt hiszszük, hogy e különös búskomorság elűzése czél- jából határozta el magát Spencer lord arra, hogy egész családjával utazást tesz a kontinensen. Az ily utazás soha sincs haszon nélkül, bármily egykedvűséggel és hiányos megfigyeléssel végezze is azt valaki. Az ősrégi idők romjai és a keresztény kor csodái fönségükkel bámulatra ragadják az embert. Róma sokkal szentebb hely, hogysem a szeretetet vagy gyűlöletet azon mértékben ne éreznők iránta, mely mind ahhoz, a mi szent, fűző-