Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
49 és ember közös könyve. Csak fel kell azt nyitni, az ember keze szinte érzi, hogy nem közönséges könyvet nyitott ki. Az Isten szavának engedelmeskedő vagy ellenszegülő nemzetek, családok boldogsága vagy szerencsétlensége; a gonoszt folyton üldöző s végre elérő isteni büntetések története; a megtérő bűnös iránti könyörület titokszerű nagylelkűségének leírása; az erénynek igért el nem múló örömök látása: mindazon dolgok, melyeket egy titkos véletlen tervszerűen látszik az épen szemünk előtt levő fejezetben összehordani ; megragadják a lelket, s a lélek viszont újra átolvassa, újra átéli azokat az elmélkedés segélyével, mely még a könyv becsukása után is jó ideig folytatódik. Méltán ki lehet terjeszteni az ó-szövetségre is, a mit Napoleon szent Ilona szigetén az újról mondott: «Az evangélium valami titkos erővel, nem tudom micsoda hatással, bizonyos melegséggel bír, mely megragadja az értelmet s elbájolja a szivet; midőn fölötte elmélkedünk, ugyanazt érezzük, mint mikor az eget szemléljük. Az evangélium nem könyv, hanem élő lény, mely cselekvő képességgel és oly hatalommal bír, mely mindent legyőz, mi elterjedésének útjában áll. íme itt van asztalomon ez az igazi könyv (s itt a császár tiszteletteljesen érinti azt), melynek olvasásában el nem fáradok s melyet naponkint tisztelettel olvasok».* Az egyház szelleme még él az ősi Angolország nemes fiaiban. Egyáltalában nem a protestáns tannak, mely magában: véve lényegileg forradalmi, köszönik az angolok az életnek és fenmaradásnak azt a zálogát, melyet családi életnek nevezünk, hanem inkább annak, hogy náluk a Prayer-Book és a képes I biblia a szalonok asztalain uralkodnak. Egyetlen lapjok sem marad érintetlenül, habár ők sem mennek annyira, hogy a 1 biblia elolvasása mellett aludnának el, mint ezt szent Jeromos kívánta.** Tegyük még hozzá, hogy az ősz lordok, kik vérmérsékletüknél fogva nem igen barátjai az új-eszméknek, nehezen egyeznének bele abba, hogy lemondjanak azon hatalomról, melyről tudják, hogy azt az Istentől és a természettől kapták. * Sentiments de Napoléon I-er sur le christianisme, 120. 1. 1860. ** Szent Jeromos levelei Paulához és Eustochiumhoz. Munkálatok. 62. évf. 4
