Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
IX érsek, a budavári Mátyás-templomban Steiner Fülöp, székes- fehérvári megyés püspök és Boltizár József, esztergomi fölszentelt püspök segédletével püspökké szentelte. Hol az erő, hol a szép szó, a melylyel méltón írhatnók le az örömöt, a nemes érzelem-tusát, mely akkor foglalta el a föl- szenteltnek Jézusához és Egyházához hű szívét, midőn először gondolt arra, hogy immár ő az apostolok egyenes utódja, Egyházának világító és védő oszlopa ? !... Ezt érezni — olyan lelkeknek, mint Majláth Gusztáv püspök — adatott, de leírni másoknak nem . . . Az újonnan fölszentelt püspök csakhamar megkezdi apostoli működését. A magasztos hivatal érzetétől áthatva először Pécsre siet, hogy ott a fiatal levitákat az Egyház szolgáivá avassa, azután Erdélybe, hogy az agg főpapnak odaadó, segítő munkatársa legyen. Buzgalma nem enged pihenést — csakhamar apostoli útra kel. Ép mikor Erdélynek leghozzáférhetet- lenebb helyein osztogatja főpapi áldását, éri az a megrendítő hír, hogy az ősz főpap, Lőnhardt Ferencz nincs többé az élők között, fáradt lelke megtért az örök pihenésre. A szeretet és ragaszkodás, melylyel az elhunyt főpap iránt viseltetett, nem engedi, hogy tovább is távol maradjon ; részvéttől és fájdalomtól eltelt kebellel siet haza, hogy megadja magas elődjének a végtiszteletet és kezébe vegye egyházmegyéje kormányzását. Az isteni Gondviselésnek különös kegyelnie lebegett Erdély felett, midőn nem engedte, hogy az csak egy pillanatra is szerető atya és főpásztor nélkül maradjon. íme ! alig érkezik meg az ifjú utód, az agg főpap lehúnyja szemét örökre, békésen és nyugodtan, mert jó kezekben látja híveinek sorsát . . . Elfoglalta tehát a fiatal gróf Erdély ősi püspöki trónját, kezébe vette a kormányt s ezzel megkezdette fényes életpályájának harmadik szakaszát. És ettől a percztől kezdve egész a mai napig élete egy fényes meteornak útja, mely ragyogó és maradandó fényt hagy maga után. Mihelyt megtette legszükségesebb intézkedéseit, folytatta félbeszakított apostoli útját késő őszig. Lángoló szivű apostolnak útja volt ez. Nem fárasztották ki a terhes útak, nem tartóztatták föl a legnehezebb akadályok sem, elment híveinek
