Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)

A régi és új törvények eredménytelensége

A REGI ES U J TÖRVÉNYEK EREDMÉNYTELENSÉGE.

A PÜSPÖKÖK ES A PAPSAG BEBÖRTÖNÖZTETESE.

SY átszőtt, hogy a „törvényhozás souverainitása“, a „törvény méltósága“ — mindkettő Bismarck ked- vencz szavajárása — újból gyarapodott hatalmában. A kormány azt hitte, hogy most már az új és a régi törvények segélyével teljesen elnyomhatja a katho- likusok ellenállását. Nevezetesen azt remélte, hogy az „egyházi hivatalok illetéktelen gyakorlásának meggátlására vonatkozó birodalmi törvényben“, vagy a mint röviden nevezték, a „kiutasítási törvényiben olyan „hatalmi eszközre“ tett szert, a melylyel a zaklatott pártnak először erejét veheti, utóbb pedig a végromlásba döntheti. Ezen törvény folytán, a mely a kiutasítást, illetve bizonyos helyre való internálást már akkor elrendelte, mikor a lelkész valamely hivatalnak „törvényellenes“ elfoglalása miatt vizsgálat alatt állott — kivéve azokat, a kik már a törvény közzététele előtt voltak állásukban s így mint államiak ismertettek el —- senki sem volt többé a kiutasítással vagy internálással szemben biztonságban. Azon lelkészekkel szemben, kiket az állami egyháztörvényszék „hivataluktól megfosztott“, még az egész német birodalomból való száműzetés is meg volt engedve. A jezsuita-törvény értelmében, csak magát a