Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)

A májusi törvények eredménytelen végrehajtása

18 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM az „Isten igéje“ eme hirdetőinek hajszála sem görbült meg, felbátorított egész sereg „hivatal-társat“, kik most az ország minden részéről hasonlóképen nyilvános nyilatkozatban •— vagy nyilvános gyülekezeteken —- a fenti nyilatkozókhoz csatla­koztak. ') ') így tett többek között a brandenburgi grófságnak szá­mos prédikátora, a kik hasonlóképen mindannyian azon egyházi tanácsnak voltak alárendelve, a mely Sydow dr.-al szemben ama intézkedéseket megtette. Ezen urak kijelentették : À brandenburg-tartományi kir. konzisztorium részéről Sydow dr. prédikátorral szemben követett eljárás, nekünk alólirott Brandenburg tartománybeli ev. lelkészeknek kötelességévé teszi, hogy őszinte nyilatkozattal álljunk elő. Nem az egyöntetű tanítás szoli­daritása, hanem a hitegység és az ev. szabad tanításnak mindnyájunkra egyformán fontos érdeke az, mely minket erre késztet. Mi a felvilágosodott reformátorokkal egyesülve hiszünk Jézus Krisztusban, a világ egyedüli Meg­váltójában. Mi velük együtt a szentirást, különösen az Újszövetséget tartjuk ezen hit egyedüli forrásának és zsinórmértékének. Azokkal együtt a szent ira­tok szabad kutatását védjük, hogy az ne váljék ölő betűvé, hanem éltető forrás maradjon, a melyből az üdvsóvár lélek enyhülést szerezhessen. Egy­házunk fő-symbolumai korukhoz mérten kimutatják annak tanát, alkotmányát és hitéletét s mi folytonosan történelmi összefüggésben vagyunk azoknak tartal­mával. De nem ismerünk el bennük oly mindenkorra kötelező vallási törvé­nyeket, a melyek alapján egyházi hatóságok, annál kevésbbé a jelenlegi álla­potukban arra illetéktelen egyházgyülések panaszt emelhessenek, vagy bárkit is kizárhassanak. Ezért küzdünk mi a szellemi mozgalom szabadságáért az örök életalapon, a mely maga Krisztus ; és reméljük, hogy nyílt kijelenté­sünkkel egyházunknak most különösen szükséges békéjén közremunkálko­dunk. Adja Isten! Berlin, 1873 január 3. Eyssenhardt, a berlini szt. Miklóstemplom prédikátora ; Platz, a berlini sz. Máriatemplom pred. ; Schmitz, a berlini szent Miklóstemplom pred. ; Matz, a rummelsburgi Frigyes-árvaház pred. ; Remy, a jeruzsalemi- s az Ujtemplom pred. Berlinben ; Schallehn, alt-glietzeni pred. ; Fensch, a soldini székesegyház pred. ; Wilmsen, crosseni várpap ; Weitling, a berlini szt. Péter egyház pred. ; Snethlage, a Gransee melletti Craatz pred. ; Hetzel, a Müncheberg melletti Heinersdorf pred. ; Jonas, a Berlin melletti Rixdorf község pred. ; Schultze, superintendens s soldeni főpred. ; Baur, belzigi esperes ; Rhode, a berlini luiza- városi templom pred. ; Schlemüller dr., arensdorfi pred. ; Knörcke G., dertzowi s hohenzietheni pred. ; Knauert A., obersdorfi pred. ; Hansel, tammendorfi pred.; Wasmannsdorff, reichenbergi pred. (Wriezen mellett); Müller G , franken- fördei pred. ; Vogel, szt. marieni főesperes ; Doye, a königsbergi ev. ref. hitközség pred.; Rosenfeld, gross-neuendorfi pred.; Fordau, letschini pred.; Töpfer, soldin-wuthenowi pred. ; Queitsch, stückeni pred.“ Ugyan minek képzelik ezen urak a „Megváltót“ és „az örök élet­alapot, mely Krisztus“ ; s vájjon miről szónokolnak a „szószéken“ ez iráskutatók s az „ige hirdetői“ ? ! Ezen urak eljárása annál is inkább figyelemre méltó, mivel az összes porosz fősuperintenden- s e k kevéssel előbb közös pásztorlevelet intéztek a prédikátorokhoz, a melyben a többek között ez áll : „Mikor arra emlékeztetünk titeket, hogy drága ev. nemzeti egyházunk jelenleg történetének egyik legvál­ságosabb fordulópontján áll, ezzel csak azt mondjuk ki, ami mindnyájatokat a legmélyebben megindítja, és ami közös gondjaink és imáink tárgya lehet. Nem az egyes előzményekre gondolunk, hanem főkép

Next

/
Thumbnails
Contents