Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A májusi törvények eredménytelen végrehajtása
A MÁJUSI TÖRVÉNYEK EREDMÉNYTELEN VÉGREHAJTÁSA 11 Azon meggyőződésből kiindulva, hogy Fölséged kormányának tervei nem irányulnak a katholikusoknak lelkiismeretszabadsága és állami egyenjogúsága, valamint a honi egyházak vallási életének szabad érvényesülése ellen : mi a félreértés, és szenvedély panaszainak ellenére a birodalom és kormány mellé sorakozunk. Tiszteletben tartjuk az állam és az egyház jogkörét, a mint azt természetük meghatározza ; de az állam érdekében élni akarunk és fogunk ama jogunkkal, hogy a kettő közti határvonalat a folyton változó s fejlődő társadalom szükségleteinek s viszonyainak megfelelően, függetlenül meghatározhassuk. Mi a jól megfontolt törvényhozás szilárd és biztos menetétől reméljük, hogy az végre az egyházi hatóságoknak helyeslését s közreműködését is meg fogja nyerni. A túlzó párt mindennemű kísérleteivel szemben a leghatározottabban őrizkedünk attól, hogy magunkat a németországi katholikusok egyedüli képviselőinek tekintsük. Fölségednek uralkodói jóindulatába s magas igazságosságába, mely egyenlően Ítél birodalmának minden polgára fölött, s nemes szere- tetébe, melylyel a vegyes lakosságú államnak Fölséged dicsőséges koronája alatt egyesített összes tagjait egyaránt átöleli, helyezzük törhetett len bizalmunkat és részünkről igazoljuk azon két év előtt kijelentett királyi szavakat : „A bizalom köztem s katholikus alattvalóim között állandóan és kölcsönösen fenn fog állani.“ ‘) Nem szükséges első sorban arra utalnunk, hogy az oly „katholikusnak“, a ki az államnak azt a jogot tulajdonítja, hogy határait az egyházzal szemben „függetlenül“ megvonhatja, semmi fogalma sincs az egyháznak Isten adta önálló jellegéről, mely nem bízható, mint a „reformátorok“ „egyháza“, az állam kénye-kedvére, hanem tulajdon, Krisztustól meghatározott alkotmánynyal bir, melylyel minden államnak, ha közte és az egyház között határokat akar vonni, számolnia s azért az egyházzal értekeznie kell. Ily nem-katholikus alapelvek mellett nem csoda, ha az „állami katholikusok“ a helyett, hogy a kormányt az egyedüli lehetséges útra, az egyház képviselőivel való egyezkedésre utasították volna, azon reményüknek adtak kifejezést, hogy az egyházi „hatóságok“ végre is helyeselni fogják a „jól megfontolt törvényhozást“, és azzal együtt fognak működni — oly ábránd, a melyben kezdetben az állam is ringatta magát. ]) E szavakat a császár Versaillesben a máltai küldöttség fogadásakor mondotta. (Lásd Májunké I. köt. 120. 1.)
