Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
Jegyzői jelentés
XXVIII Hosszas kísérletezések után végre sikerült a kérdést oly módon megoldani, mely mindkét félt kielégítette s mely szerint a M. E. Iskola keretén belül „Szónoklati Szakosztály“ alakult, melybe mindenki szabadon léphet be, hogy magát a szónoklatban kiképezze. Az Iskola és Szakosztály egymástól csakis annyiban különböznek, hogy a kik mindkettőnek tagjai, a mindkettő által előírt kötelezettségeket teljesíteni tartoznak. Ez ügygyei kapcsolatban kedves kötelességünknak tartjuk köszönetét mondani Főt. Kudora János plébános úrnak, az egyházi szónoklat érdemekben gazdag művelőjének, a ki, midőn a szónoklat közelebbi módozatairól gondolkodtunk, mélyen átgondolt, kész tervezetet ajánlott. Jóakaratú tanácsát annál nagyobb örömmel fogadtuk, minél jobban éreztük saját erőink elégtelenségét ily nagyfontosságú szabályzat megállapításához, minél jobban át voltunk hatva annak tudatától, hogy alkotásunk csak akkor lesz állandó s valóban gyümölcsöző, ha lehetőleg szilárd alapokra fektetjük. Szerény véleményünk szerint a Kudora úr ajánlotta tervezetet teljesen czélravezető- nek tartottuk, mert felöleli úgy az elméleti, mint a gyakorlati kiképzést. Míg azonban egyrészről hízeleghetünk magunknak azzal, hogy oly sok sikertelen kísérlet után leraktuk az alapokat, sajnálattal kell jelentenünk, hogy reá építeni az idő elfogyta miatt már nem tudtunk. Utódainkra hagyjuk tehát, hogy ápolják, fejleszszék tovább e művet, melynek hasznáról, sőt elkerülhetetlen szükségességéről ki nem volna meggyőződve ? Szent kötelesség a magyar egyházi szónoklat régóta parlagon heverő ügyét lelkesedéssel fölkarolni. S ha vannak már édes hazánkban intézetek, melyekben az Egyház jól fölfogott érdekének előmozdítására már tán évek óta ké- peztetnek az ifjú leviták az élőszó harczosaivá, nem lehet, nem szabad, hogy a M. E. Iskola e tekintetben méltatlan legyen régi hírnevéhez. Ki kell tehát göngyölni ez uj zászlót, hadd lengjen az is büszkén, szabadon ! Említettük föntebb törvényeink revízióját. Nem kegye- letlenség, hanem a mindennapi élet kényszerítő hatalma vitt rá bennünket. Nem is tértünk el a törvényektől, melyeknek irányító hatalma alatt annyi évig virágzott Iskolánk, csak lényegtelen vagy kevésbbé lényeges dolgokban, és csakis a
