Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 187 tését czélozták, úgy most Ő Felsége, a király katholikus alattvalóinak érdekeit szüntelen szem előtt tartó államkormány azt tűzte ki czélul, hogy a papság nevelésére és az egyházi joghatóságra vonatkozó törvény-határozatok revíziójával elhárítsa azokat az akadályokat, melyek az egyházi javadalmak elfoglalására vonatkozó, az 1883 julius 11 .-i novellában újból rendezett eljárásnak még útjában állottak, és hogy az egyházfőknek a papság kiképzésében s a fegyelem gyakorlásában az óhajtott szabad mozgást biztosítsa, a mennyire az az állam érdekeivel megegyezik. Már két év óta szándéka volt a királyi kormánynak, hogy 0 Felsége, a király kath. alattvalóinak kívánságait ily módon kielégítse ; azonban megakadályozta ebben azon körülmény, hogy a legutóbbi években a parlamenti testületek összejövetelét mindenkor oly előzmények kisérték, melyek azt a benyomást idézték volna elő, mintha O Felsége kormányára a támadások, fenyegetések és kemény szavak nyomást gyakorolhatnának, melynek következtében oly elhatározásokra lett volna kényszerítve, minőkre — ha szabad akaratból cselekszik — sohasem gondolt volna. Azért most, mikor ily megfélemlítéstől nem kell tartania, készséggel ragadta meg az alkalmas időpontot, hogy javaslatait benyújtsa.“ A vádak, melyeket itt a centrumpárt ellen emelték, részünkről nem szorulnak czáfolatra. A centrum maga is teljesen meg lehetett elégedve azzal, hogy az előbb neki jutott szerepet most Kopp püspök vette át. Hiszen már eleve is több eredményt ígért Ő méltóságának fellépése, mert vele szemben a birodalmi kanczellár nem táplálta azokat az előítéleteket, melyeket Windhorst és társaival szemben ; s mint püspök sokkal alkalmasabb volt arra, hogy Róma és Berlin között közvetítő szerepet játszón, mint a centrum laikusai. Róma és a kormány készsége mellett, Ő méltóságának, (kinek az urak házában tartott első nyilvános beszédét, mivel nagy elnézést gyakorolt a kormánynyal és az urak házával szemben, kath. körökben, nem mindenütt méltányolták, de talán nem is értették) lényeges érdeme volt abban, hogy végre hosszas huza-vona után olyan törvény látott napvilágot, melyet a szentszék és a katholikus lelkiismeret elfogadhatott. Végül Dr. Kopp püspök ellenfeleinek is be kellett ismerniük, hogy ügyes és harczkész államférfiú, ki egyháza érdekében igen jól működött. Mielőtt azonban ezen eredményt elérték, a javaslatnak még sok viszontagságon kellett átesnie.
