Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
182 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM új évkor a Janüs-szemle feliratú czikkében többi közt megjegyzi : „Ha kérdezzük, hogy mit várhatunk, fájdalom, csak azt felelhetjük : emberi számítás szerint vagy semmi, vagy legalább is említésre méltó javulást nem. A míg ez az egyetlen mindenható férfiú dönt Németország sorsa fölött, képviselőink távol tarthatják ugyan a további bajokat; de a fenálló viszonyok nála nélkül meg nem változtathatók. És ezen viszonyok még úgy is, a mint az 1880—1881—- 1883,-i enyhítő törvények alapján alakultak, a dolgoknak természetes súlya folytán napról-napra folyton csak rosszabbak lesznek. Ettől az egyetlen hatalmas embertől azonban egész felfogása és természete után ítélve nem várhatjuk, hogy önként lényeges javításokat eszközöljön. A legjobb esetben, ha egyik-másik pontra nézve engedne is valamit — még ezt is inkább taktikai — lélektani okokból, mintsem a javítás komoiy szándékából tenné. De gyökeres változtatásokat — azt nem, hiszen akkor egész természetét és jellemét kellene levetkőztetnie, vagy pedig hatalmasabb egyének parancsainak kellene közbelépni. így hát ez új esztendőben is éberség, kitartás és harcz lesz a jelszó az egyházi téren. Mi el nem csüggedünk, de nincs is okunk reá ! Velünk a nagy Isten oda fönn, ki elé ezen harczok közepette a legtisztább lelkiismerettel járulhatunk — velünk egyszülött fia, Jézus Krisztus, anyaszentegyházának, az O jegyesének Ura, ki ezt, mint szemefényét őrzi, velünk a Szentlélek, ki bevezet az igazság szentélyébe és betölt hét szent ajándékával. És a földön velünk Jézus Krisztus látható egyháza, melyet egy fő vezérel, kit az istent Gondviselés' épen a mi súlyos időnkben egész különös módon választott ki; vannak püspökeink, kik a hitnek hősei és az imádság férflai.“ A negyedik „béketörvény“. Ezen feszültség közepette váratlanul azon hír terjedt el, hogy a kilátásba helyezett uj egyházpolitikai törvényjavaslatot nem mint máskor, először a képviselőházban, hanem előbb az urakházában terjesztik elő ; továbbá, hogy Kopp, fuldai püspök, királyi bizalomból meghívást nyer az urak házába, hogy itt, mint a kormány és a szentszék közvetítője, mely utóbbival ez alkalommal a javaslat előzőleg közöltetik — tárgyaljon ; s így aztán Róma és az urak házának megegyezése után a képviselőháznak illetve a centrum-pártnak, mely iránt a kanczellár idegenkedését nem tudja legyőzni, csupán az „á prendre ou à laisser“ választása maradna fön. És így is történt. A fuldai püspök ő méltósága még
