Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
172 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM egyház szabadságára nézve elégséges volna. Posent és Kölnt kivéve minden püspöki széket betöltötték. Mindazonáltal ezek — Windthorst mondása szerint — püspökök in vinculis. A diskrét felhatalmazások mint Damokles kardja lebegnek felettük. Nincsenek szemináriumaik, nincsen püspöki joghatóságuk. Elidegeníthetetlen jogaiknak gyakorlása a kormány jóindulatától függ. Az egyháziak és világiak nap-nap után feleb- bezhetnek az egyházi törvényszékhez a püspök rendeletéi és eljárása ellen. Ma szabadok, holnap talán már száműzetnek. Ezek nem püspökök, hanem misszionáriusok, kik mindennemű meglepetéseknek és üldöztetéseknek vannak kitéve. A nevelőintézetek be vannak zárva. Szemináriumaik nincsenek, a lelkészek számának szabályszerű kiegészítése- lehetetlen. A lelkészi hivatalok fiatal jelöltjei szükségét érzik annak, hogy más tartományokba költözzenek s ott készüljenek elő hivatalukra. Az egyháznak nincs szava a papság kiképzéséhez és neveléséhez. A lelkipásztorkodás a legszánandóbb állapotban van. Azon törvények fentar- tása mellett, melyek a papoknak kineveztetését és joghatóságát, valamint a püspökökhöz való viszonyait szabályozzák, a diskrét felhatalmazások alapján megengedték, hogy a fiatal lelkészek vikáriusi vagy segédlelkészi minőségben hazájukba visszatérjenek. A lelkipásztorkodásban a legtátongóbb hiányok, úgy a hogy, be vannak töltve, azonban a községekben az egyházi életnek működése rendezetlen, sőt a községeknek egy részében teljesen hiányzik. Ma-holnap kiűzik a fiatal lelkészeket otthonukból és községeikből. Teljesen a kormány diskre- czionális belátásától függnek. De ez még nem minden : lényeges különbséget tettek a fiatal lelkészek között ; azokat, a kik Rómában és Innsbruckban végezték tanulmányaikat és német egyetemeket nem látogattak, kizárták és elutasították. A kormánynak a kiutasítási törvényben tanúsított magaviseleté mutatja, hogy minden törvényt fönn akar tartani és egyelőre egyet sem megszüntetni. így közvetlenül űzhetik el azon lelkészt, a ki a májusi törvények ellen vétett. Mondják, azt nem teszik és nem is fogják többé megtenni. Ki biztosít bennünket arról, hogy egy új minisztérium alatt vagy valamely komoly zavarban nem fordulnak-e ismét ezekhez a fegyverekhez, minthogy kéznél vannak?“ A (kevéssel ezelőtt kegyelmet nyert) münsteri püspök is (a vezetése alatt Billerbeckbe rendezett búcsújárás alkalmával szeptember 7.-én) a következő világos jellemzését adá az általános egyházpolitikai helyzetnek : „Legújabb időben egyházi téren némi enyhítéseket tapasztaltunk bizonyos kedvezményeket biztosítottak számunkra. Köszönettel vettük őket, de fájdalom, csak kicsinyes alárendelt dolgokra vonatkoznak. Az egyházi törvényhozás magva megmaradt. A májusi törvények teljes lénye- gökben és egész erejökben fenállanak és ha a szerint Ítélünk, a mint irányadó körökben hallható, úgy lehetetlen észre nem vennünk a tervezgetést,
