Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
160 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM tét“ fejezi ki a trónbeszédben mondott fenti szavaiért, megelégedését tolmácsolja a követség helyreállításáért, de egyúttal kinyilvánítja, hogy „kötelessége kívánni“, miszerint „az új egyházi törvényhozás Poroszországban legalább a katholikus vallás létére és életére nézve legfontosabb pontokban határozott alakban enyhíttessék és javíttassák A császár deczember 22.-én azt válaszolá, hogy erős a reménye, miszerint a követség helyreállítása és a legtöbb püspöki szék betöltése a pápa részéről „megfelelő közeledésre“ fog találni. „Azt hiszem“ folytatá, „hogy ez a közeledés, ha a lelkészek kinevezésének bejelentése körül történik, inkább fogja az egyház mint az állam érdekeit előmozdítani, mert lehetővé fogja tenni az egyházi hivatalokban bekövetkezett üresedések betöltését. Ha a papság előzékenysége e téren meggyőzhetne engem arról, hogy a közeledésre való készség kölcsönös, ügy rajta lennék, hogy oly törvények, melyek a harcz idején a vitás állami jogok védelmére szolgáltak, a nélkül, hogy békés viszonyok közt szükségesek volnának, ismételt tárgyalás czéljából monarchiám országgyűlése elé terjesztessenek.“ Ezután Jacobini bíboros-államtitkár január 19.-én Schlö- zernek egy jegyzéket adott át, a melyben többek közt ez foglaltatott : „A Szentatya a kölni érsekhez intézett ismeretes iratában már kijelentette, hogy az egyházi kinevezések bejelentését helybenhagyná, ha a törvényhozás határain belül a megfelelő reformok életbe léptek volna. Hogy jelenleg kimutassa, mily kiváló becset tulajdonít O Szentsége a császári iratban tartalmazott békés nyilatkozatoknak és mily hő vágya az egyenetlenség okait megszüntetni, mielőtt minden, az egyházra nézve káros határozat megváltoztatását bevárná, hajlandó beleegyezni, hogy e javítás most csak néhány pontra szorítkozzék, s hogy a „bejelentés“ helybenhagyása egyenlő lépést tartson a törvények revíziójával. Ugyanő ennélfogva meghagyta az alulírt bíboros államtitkárnak : jelentse ki, hogy a püspökök utasítást kapnak a most üresedésben levő plébániák lelkészeinek bejelentésére, mihelyt a törvényhozó testületek elé oly javaslatok kerülnek, melyek elégségesek arra, hogy a püspöki joghatóság gyakorlását, valamint a klérus nevelésének szabadságát biztosítsák, és mihelyt a törvényhozó testületek ezekre nézve hozzájárulásukat megadták.
