Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 155 Magától értetődik, hogy a centrumnak a „bejelentési kötelességre“ vonatkozó 4. czikkelyt is el kellett vetnie. Általában a centrum azt az elvet követte, hogy mindenütt, hol a katholikus egyház részéről adandó engedményekről volt szó, tehát „a bejelentési kötelességnél“ is, ne maga döntsön* hanem, hogy a döntést a szentszéknek tartsa fenn. Annak kikötése mellett, hogy a szentszék fogja eldönteni, szabad-e és meddig szabad fiatal klerikusoknak a kultuszminiszterhez felmentésekért folyamodni, a centrum elfogadta a 3. czikkelyt, melyből pozitív határozatok megjelölésevei a diskreczionális felhatalmazásokat lehetőleg kiküszöbölte. Ebben körvonalozva voltak azon feltételek is, melyek mellett ezentúl az ú. n. „k u 11 u r v i z s g á 1 a t“ elmaradt. Hasonlóképen sikerült a centrumnak az „áll am-pl éb á- n o s i“ intézményt is megszüntetni, a mennyiben a községek és általában a prezentáczióra jogosultak a plébániák önálló betöltésének jogától elestek. A konzervativek javaslatára határozattá lön, hogy a „püspök-paragrafus“ toldalékot nyer, a mely szerint az utolsó júliusi törvényben körvonalozott „alkalmatlanná való nyilvánítás“, következményeivel együtt más „egyházi szolgákra“ is kiterjesztendő. A júliusi törvény 2., 3. és 4. czikkelyeinek érvényességi ideje 1884 április 1.-ig bezárólag lön megállapítva. Egyrészt az egyes pártok között, másrészt a kormánynyal folytatott tárgyalások a törvény végleges szövegesítését illetőleg, ismét nagyon hosszadalmas és bonyolódott lefolyásnak voltak. értelmében mint szomszédlelkész is működhetik, azonfölül a 2. bekezdés szerint a segédkezésben akkor is megmaradhat, ha a hivatal megüresedik. A panasz tehát, hogy a javaslat 5. czikkelyével a katholikus egyház mit sem nyer, alaptalan. Minden esetre nem lesz abban a helyzetben, hog3>- egész lelki pásztorkodását ez előírás alapján újból szervezhesse, jóllehet a már röviden jelzett eshetőség, miszerint a katholikus egyház széleskörű lelkipásztorkodását, misszió-tevékenység fogja felváltani, még mindig nincs kizárva. Egyébiránt a javaslat nem azon feltevésen nyugszik, hogy a katholikus egyháznak a jelenlegi helyzet további fentartására új segédeszközök biztosíttassanak, hanem azon, hogy ezen előírással rendezett viszonyok lépjenek életbe, tehát a lelkészi hivatalra s helyettesítésre való meghívás a meghívandók megnevezése mellett történjék. Ha e reménynek nem volna szilárd alapja, úgy a javaslat sokat veszít jelentőségéből.
