Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 153 járt látni fogjuk, a „segélynyújtás“ fogalma meg volt szorítva, a segédkező lelkészek úgyis a kormány kezeibe voltak kiszolgáltatva. A parlamenti, illetve bizottsági tárgyalásoknál a jelzett paragrafus is a leghosszabb vitákat idézte elő. Dr. Franz képviselő kérdésére, mit kell itt „a segélynyújtás“ alatt érteni, a kultuszminiszter azt feleié, hogy a segélynyújtás elrendelése magában foglalja valamely lelkészi hivatal átruházásának minden módját, a melynek rendeltetése más lelkészi hivatalt támogatni, valamint minden egyéb meghívást a lelkészi hivatalban való segédkezés szolgálatára, feltéve természetesen, hogy a segélynyújtás, illetve segélyül hívás idején a lelkészi hivatal, melynek a segély- nyújtás szól, be van töltve. Az ily módon segélyül hivott lelkésznek joga van, az 1880 julius 14.-i törv. 5. czik- kelye értelmében úgy a szomszédos parochiákon ténykedéseket végezni, mint a saját plébániája főhivatalának megürese- dése esetén ugyanott ténykedéseit folytatni.x) ’) Az ülésről szóló tudósítás így folytatja : „A miniszter régibb időből származó tudósítások és válaszok alapján azt akarta kimutatni, hogy a jóváhagyási jog ezelőtt nemcsak a plébánosokra terjedt ki. Ecseteli a poseni lengyel nemzetiségi mozgalmat s Felső- Sziléziát is érinti. Ezzel szemben Dr. Franz képv. azt vitatta, hogy a segélynyújtásnak e korlátozása az 5. §.-t teljesen értéktelenné teszi s bebizonyította, hogy a régi jog az ő felfogása mellett szól. Felső-Sziléziát illetőleg tiltakozik a lengyel izgatás hamis vádja ellen, mely ott teljesen ismeretlen s gyökeret nem verhet : a klérus csak azt akarja, hogy a gyermekeket, a mint ez feltétlenül szükséges is, a hittanra anyanyelvükön oktassa ; s épen a legutóbbi választási mozgalmak tanúskodtak arról, hogy ott semmiféle lengyel nemzetiségi mozgalom nem kapott lábra. Ha, a miben ő kételkedik, az 5. § -ból törvény lenne, akkor ő lehetetlennek tartja, hogy az említett okok miatt F.-Szilézia a paragrafus kedvezményeiből kizáratnék. Ugyancsak Dr. Windt- horst képviselő is majdnem teljesen értéktelennek tartotta az 5. §.-t a miniszter értelmezése szerint, s legmélyebb sajnálkozásának adott kifejezést a fölött, hogy még most is mindenütt hideg számítással arra törekesznek, hogy az egyházat békókban tartsák ; ez nem békeszeretet ; ő abbeli reményében, hogy az 5. §. a béke alapjává lehet, csalódott. Dr. Stablewski képv. hosszabb beszédben bizonyította, hogy a miniszter nyilatkozatai a poseni viszonyokról hamis értesüléseken alapulnak. Téves felfogás az is, mint azt a német és lengyel nyelven kiadott egyházi hivatalos lap bizonyítja, hogy a rendeletek és a papokkal való levelezés nyelve kizárólag lengyel lett volna ; a klérus a nyelv s nemzetiség tekintetében csak- kötelességét és jogát teljesítette. A lengyel képviselő azután kijelentette, hogy a lengyeleknek tett Ígéretek és garan- cziák be nem tartatnak, és hogy az ellenállás az erőszakos germanizálással szemben jogosult.“
