Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM 148 állott változásnál közrejátszott, azt mutatta, hogy semmiféle rendszer -változással nem volt egybekötve. A rendszer ezentúl is, mint előbb, Bismarck herczeg kezeibe volt letéve, a kit ismét csak a körülmények nyomása volt képes lépésről-lépésre rendszerétől eltántorítani. Eközben a püspökségek újból való betöltése új tárgyalásokat vont maga után Rómával. Közvetítőül Bismarck herczeg az akkori washingtoni követet, Schlözert választotta, a ki akkoriban Németországban töltötte szabadságát. Schlözer Bismarck szentpétervári követsége idejében első követségi tanácsos volt, — oly állás, melyet később Rómában Arnim alatt töltött be. Ezt akarta a birodalmi kanczellár ezentúl állandó követté kineveztetni a Vatikánnál, és pedig legközelebb mint porosz követet. Az ok után, miért legyen a követség porosz s nem a többiek mintájára német birodalmi követség, Jacobini bíboros már Bécsben kérdezősködött Reuss herczegnél. Hogy kapott-e választ s ha igen, minőt az sohasem jutott nyilvánosságra. Az 1881 november 21.-i birodalmi gyűlés egyik ülésén azt jegyezte meg Bismarck herczeg, hogy a német birodalom követei a külföldi hatalmaknál hitelesítve vannak ; ő azonban a katholikus egyházat „pápai fenhatóságával együtt belföldi intézménynek“ kénytelen tekinteni — „és így a tények logikai sorrendjén odajutok,“ folytatá tovább, „hogy a külön képviseletet (Poroszország részére) első sorban tartom előnyösnek, ezzel azonban nem zárom ki a birodalom általános képviseletét.“ Ezen nyilatkozatot Bismarck herczeg Virchow egyik interpellácziójára tette, kit a kormánynak Rómához való újabb közeledése élénken nyugtalanított. A kanczellár szavaiban legelőször is a májusi törvényhozás egész elvének teljes elitélése foglaltatott, a mely „a pápai fenhatóságot“ a katholikus egyházban külföldinek tekintette s ehhez képest arra törekedett, hogy minden befolyását a német területen hatálytalanítsa. „Azon elhatározásnak indító oka, mely annak idején a diplomácziai érintkezés megszakítására vezetett, a mostani
