Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 99 ismételte a kamarában : Először engedelmességet a törvények iránt — és csak aztán a diskussziót fölöttük ! Ez az álláspont természetesen az egyházra és a pápára nézve már előre is elfogadhatatlan volt s azért 1876-ban nem került sor komoly tárgyalásokra a római szentszékkel. Érdekes volt azonban, hogy akkortájt — „fölülről“ eredő tapogatódzások következtében — az egész nem kath. sajtó a „k u 11 u r h a r c z“ végét hirdette. Néhány lapnak in usum papae föltételeket is kellett — a fönt említettek mintájára - megállapítania. A „Nordd. Allgem. Ztg. a mely öt éven keresztül a zúglapokból mindent összehordott, a minek az „ultramon- tánok“ ellen hasznát vehette —• úgyannyira, hogy Windthorst képviselő egyszer egy nyilvános ülés alkalmával „trágya- szekér“-rel hasonlította össze — most egyszerre csak nekirontott a „kulturdobosok“-nak, a kik radikális követeléseikkel mindent elrontottak. — A független lapok sem tiltakoztak elvileg a „kulturharcz“ befejezése ellen — annyira végét járta már az egyházküzdelem. Egyébként a függetlenek nézetei lényegileg csak annyiban tértek el egymástól, hogy egyik részök abban a meggyőződésben volt, miszerint Bismarck herczeg vállalata sikertelenségének tudatában tényleg azon van, hogy békét kössön az egyházzal ; a másik pedig azt állította, hogy az egyház, vagy védelmezőinek egy része, hajlandó „pretenziói“-nak egy részét föláldozni, csakhogy a maradékot megmentse. A megindult egyezkedésekben való hit időnkint oly erősnek bizonyult, hogy már panaszokat is lehetett hallani az állam túlságos engedékenysége miatt. így a „Kreuzztg.“ ezt irta: „Nyílt titok, hogy a „kulturharczot“ be akarják szüntetni. Akkor a konzervatív pártnak lesz föladata őrködni a fölött, hogy az államnak a római egyházzal szemben fentartott jogos követelései ne essenek áldozatul a kötendő békének.“ Erre a „Germania“ így felelt: „Az egyház nem áldozhatja föl s nem is f o g j a feláldozni egyetlen jogát sem. Míg tehát az intéző körökben az egyház lényegéről és az államhoz való viszonyáról nem fog helyes felfogás uralkodni, addig semmiféle alkudozásoktól, még ha komoly szándéknak volnának is, eredmény nem várható.“
