Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)

A fordulat

A FORDULAT.

A „KULTURHARCZOSOK“ KEZDIK BELÁTNI, HOGY GYENGÉBBEK LETTEK, MÍG ELLENFELEIK MEGERŐSÖDTEK. BISMARCK HERCZEGNEK BÉKEKÖTÉSI kísérletei Rómával.

)

fvvrtf. „kulturharcz“ törvényhozásának egész története a kormányra ®s szövetségeseire nézve folytonos lánczo- lata volt a kiábrándulásoknak.

ÁA Kezdetben azzal a reménynyel kecsegtette magát a kormány, hogy a püspökök részint megszokott oyalitásuknál fogva, részint az állam fizikai hatalmától való félelmökben meghajolnak majd a törvények előtt.

A tartományi elnökök tehát utasítást kaptak, hogy az egyházi hatóságok iránt a legnagyobb udvariasságot tanúsítsák; ott, a hol a törvények szerint lehetett, a legalázatosabban kérdezősködtek, hogy mely szemináriumokra vonatkozólag volna kívánatos az egyetemekkel való egyenjogositás ; a miniszter a legnagyobb előzékenységgel fölmentéseket ajánlott az 1873. évre esedékes „kulturvizsgálat“ alól stb. stb.

De mindezen ajánlatokra a püspökök természetesen csak visszautasítólag válaszolhattak.

Ekkor Fáik úr más húrokat pendített meg. Nemsokára az lett a jelszó, hogy kíméletlen szigorral kell a „renitensekkel“ elbánni.