Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
Az utolsó eredménytelen adminisztratív rendszabályok a kulturharcz erélyes keresztülvitelére
88 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM nem külső jelenség, hanem teljesen a kegyelem terén mozog, gyengének bizonyul ; hogy az ellenvetés már csak azért sem állhat fenn, minthogy a kijelentés, a melylyel a lelkész a gyónóval szemben a föloldo- zás megtagadását kimondja, igen helyesen külső tényként fogható fel és mert az állam akkor, a mikor megtiltja a lelkésznek, hogy a föloldo- zás megadását vagy megtagadását oly föltételekhez kösse, a melyek az állami jogok gyakorlásával a fenálló állami törvényhozás szerint ellenkeznek, egyébként semmikép sem tart igényt arra, hogy a fölött határozzon, jogában áll-e a gyónónak az úrvacsorához járulni ; hogy az még kevésbbé jöhet tekintetbe, hogy az egyházjog tanítói az egyházi büntető és fegyelmi eszközök közt a föloldozás megtagadását nem szokták fölemlíteni, kivált mikor, a mint az előző biró helyesen mondta, a föloldozás megtagadásának fenyítékként való alkalmazása a kath. egyházban tényleg nem ismeretlen, s föl nem soroltatása az egyházi fenyítékek közt elégséges magyarázatát leli abban, hogy a föloldozás megtagadása a poenitencziatartás szentségéről szóló többi tanítással együtt tárgyalta- tik ; megfontolva azután azt, hogy az teljesen mindegy, vájjon a semmiségi panaszos, mint állítja, a föloldozás megtagadására az 1869 okt. 12.-én kelt const. Apóst. Sedis 11. pontjának értelmében ratione materiae illetéktelen volt, minthogy ..............stb. (következnek az idevágó okok) ; megfontolva végre azt, hogy az ellenvetés, miszerint a többször említett törvény 3. §.-ának alkalmazása nem igazolható azért, mert a lefoglalt plébánosi birtokra vonatkozólag további intézkedések nem voltak kilátásban, figyelmet sem érdemel, mivel az a tényleges viszonyok bírálására vezetne ; — ezen okoknál fogva elveti a kir. főtörvényszék, a büntető-ügyek szenátusának II. osztálya a klevei kir. tartományi törvényszék fegyelmi fölebbezési kamarájának 1876 nov. 27.-én hozott Ítélete ellen benyújtott semmisítési folyamodványt s a semmiségi panaszost a kiszabott büntetésre és a költségek megtérítésére Ítéli.“ A főtörvényszéknek ezen határozatával a „kulturharcz“ elérte tetőpontját. Az egyházpolitikai törvények tárgyalása közben a szabadelvű nemzeti párti Dr. Wehrenphennig képviselő egyszer azt mondta: „Még a dogma előtt sem fogunk megállani!“ —s a kormány a különféle törvények előterjesztésénél és keresztülvitelénél kétségkívül a dogma megtörését vette czélba; mégis azt gondolta az ember, hogy ezt a czélt legalább egy ponton nem fogja keresztülvinni, a hol a legrövidlátóbb szemnek is észre kellett vennie a „kulturharcz“-nak utolsó végczéljait. Miután most már az államnak legfelső törvényszéke úgy határozott, hogy a lelkiismereteknék legbenső szentélyei, a gyóntatószéknek még a bukott papok előtt is tiszteletben álló
