Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
TOVÁBBI KÉSZÜLŐDÉSEK A KULTURHARCZRA 45 Egyebekben a kormánynak az érsekkel való tárgyalása a viszálylyal kapcsolatos visszás állapotok szükségszerű megszüntetésére szorítkozott ; a többi a Rómával való tárgyalásokra maradt fenn. A mi ezt magát illeti, a (kath.) Leiningen grófot egyelőre nem annyira ügyvivőnek, mint az első közlések Rómába vivőjének és az azokra adandó Írásbeli felelet átvevőjének szemelték ki. Leiningen személye állítólag alkalmatlan arra, hogy mint tulajdonképi megbízottat és ügyvivőt alkalmazzák és mivel hallottam, hogy a rá esett választás a vele közeli rokoni összeköttetésben levő Rüdt báró unszolására történt, azért ennek hatályon kívül helyeztetését most megkísérlem, sem tanácsosnak nem látszott, sem eredménynyel nem biztatott, különösen azért, mert Rüdt ezen tárgy érintésénél előmbe vágva rögtön alkalmas egyén hiánya miatt panaszkodott a kormány egész területén. Hanem azért, tekintettel a Rómával bekövetkezendő tárgyalásokra, még sem mulasztottam el Excellenciád utasításához képest bevitatni, mily utiliter acceptálják ott azokat az előnyöket, melyek valamely persona grata, különösen katho- likusnak küldéséből származnak, a nélkül, hogy valami hálával volnának ezért s hogy egy katholikus egyáltalán nincs a pápával azon helyzetben, hogy egy pro- estáns kormány álláspontját minden áron érvényre emelje, a nélkül, hogy hivő kath. álláspontját egyházi feje iránt fel ne adná. Ez a nézet, melyet én Hollandia követének, Lightenveltnek példájával és másokkal saját tapasztalatomból támogattam, különösen az uralkodó fenségnél találkozott teljes méltánylással, a ki kijelentette, hogy Leiningen grófot csak mint levélhordót s nem mint ügyvivőt akarja felhasználni. Azt hittem, nem kell a beszéd folyamán említetlen hagynom, hogy szerintem csalódás, ha protestáns kormány azt véli, hogy az engedékenység útján az ultramontan törekvésekkel szemben valamikor oly helyzetet lehessen teremteni, melyben békéről és a másik félnek őszinte együttműködéséről biztos lehetne s hogyha az érsek pártja erre nézve sokszor hivatkozik Poroszország példájára,
