Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
TOVÁBBI KÉSZÜLŐDÉSEK A KULTURHARCZRA 41 már november 22 -én utasította a karlsruhei porosz követet, Savignyt ; porosz közvetítés azonban a kitört viszályban azon egyszerű okból nem tanácsos, mert egy idegen hatalom közvetítése kormány és ennek alattvalói közt, még ha ez előkelő egyházi hivatalt visel is, sehol sem engedhető meg és ezt bizonyára a badeni kormány sem kivánja. Poschinger a miniszternek ezen tudósítását csak kivonatban közli. Sokat elhallgat a miniszternek egy szintén csak röviden említett, 1854 január 15.-én kelt rendeletéből, melyre úgy látszik, Bismarcknak egy új, szintén nem közölt levele adott alkalmat. Úgy látszik, hogy Bismarck ez utóbbiban már egy kissé türelmetlenkedett s nem kivánta, hogy a badeni kormány „legyen a kezdeményező.“ x) A miniszter végre megengedte, hogy Bismarck Savigny támogatására Karlsruheba utazhassék, csak kerüljön mindennemű feltűnést. Karlsruheba történt utazásának eredményéről január 31.-Í kelettel a következőkép számolt be Bismarck: „Excellenciádnak folyó hó 15.-i bizalmas jellegű rendeleté és az azt követő 24.-i távirati utasítása értelmében, 26.-án, közvetlenül az ülés után Karlsruheba utaztam. Savigny úr a legkészségesebben világosított fel az ügy jelenlegi állásáról és egyúttal azt tanácsolta, hogy érintkezésemben a nagy- herczegség minisztereivel mindent kerüljek, a mit arra lehetne magyarázni, hogy a kormány elhatározására egyenes befolyást akarnék gyakorolni, minthogy a regens ő fensége elhatározásainak függetlenségére nagy súlyt fektet. Nemcsak ebben a pontban, hanem egyéb utasításokban is, melyeket Savigny velem közölt, az ő felfogását azzal, a mit az uralkodó fenség !) A függelékben (IV. k. 160. 1.) közöl Poschinger Bismarcknak Manteuffelhez intézett egyik leveléből jan. 7.-i kelettel egy részletet, melyben gáncsolja Gerlachot, mert az illető a „Kreuzzeitung“-ban a badeni egyházi viszályt úgy jellemezte, mint a melyben a „bürokratia fakardja“ akar a „római egyház hatalmas fellendülésével“ síkra szállni. „Nem értem“, mondja szóról-szóra Bismarck, „hogy tud valaki, a kit kétségtelenül forró haza- szeretet hevít, a porosz felfogástól annyira eltérni, habár megengedem, hogy a borussianisraus engem ilyfajta kérdésekben egyoidaluvá és elfogulttá tesz.“ „Porosz és „protestáns“ tehát Bismarck előtt is azonos fogalmak. Gerlach később tudvalevőleg a centrum vendégbarátja (Hospitant) lett.
