Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
TOVÁBBI KÉSZÜLŐDÉSEK A KULTURHARCZRA 31 melyben születettx) ; a kastélyban vendégei voltak, köztük bizonyos Dewitz nevű űr ; a következő reggelre vadászkirándulást terveztek, melyre egy szolgának kellett az urakat korán reggel felkelteni. Bismarck hirtelen felriadt álmából, hallotta „a mint a mellékszobának a könyvtárba szolgáló ajtaja megnyílt s mintha lépteket hallott volna. Eleinte azt gondolta, hogy az inas jő őt felkelteni, rögtön azonban utána egy harmadik szobában hallotta, a mint Dewitz úr azt kiáltja: „Ki az?“ Kiugrik ágyából, az óra tizenkettőt üt és senki sincs jelen.“ A gravelotte-i csata után Pont à Moussonban asztalnál arról beszélgettek, mi lesz a francziák teljes leveretése után és a kanczellár nézeteinek fejtegetését ezekkel a szavakkal zárta be : „Ne beszéljünk azonban a medve bőréről, mielőtt le nem lőttük. Megvallom, én ebben a tekintetben babonás vagyok.“ Valószinűleg olyasmi lebegett lelki szemei előtt, mint a milyen az ó-görög Hybris, a bűnös bizakodás és az istenek irigysége. Rheimsban Bismarck-Bohlen gróf egy ebéd előtt megolvasta a terítékeket, „talán csak nem vagyunk tizenhármán az asztalnál?“ — kérdé önmagától. „Nem. Jól van ; mert a miniszter ezt nem szereti.“ Más alkalommal tényleg tizenhármán ültünk az asztalnál s a mint én ezt szomszédomnak, Buchernek mondtam, arra kért, hogy ne mondjam hangosan, mert a főnököt ez lehangolná. — 1870 okt. 14.-én Boyer tábornok Bazaine megbízottjaként jött a kanczellárhoz Versailles-ba. A hivatalban ezt kérdezte : „Hányadika van ma?“ — „Tizennegyedike, Ex- cellenciád“. — »Úgy, akkor esett meg Hochkirch és Jena, ilyenkor nem kell ügyeket elintézni“. Lehetséges, hogy a mint egyik jelenvolt gondolta, talán eszébe jutott az is, hogy ez a tizennegyedike péntek volt ; mert a hétnek ez a napja sem való sok ember nézete szerint ügyek elintézésére és általában szerencsétlenséget hordoz méhében. 1852-ben ezt írja feleségének Haliéból : „Sokat tépelődtem azon, nem volt-e tegnap mégis csak péntek, a mikor elutaztam ; mindenesetre dies nefastus volt“, a minek bizonyítékául felhoz egy utazási kellemetlenséget, poloskás vendéglőt „infamis kávéval“, vásáros zsidókkal és egy tolakodó titkos tanácsost a kupéban. Ugyanazon év novemberében Blankenburgból ezt írja haza : „Utóbbi időben nem sikerült úgy a vadászat, mint három évvel ezelőtt : péntek volt.“ 1870 okt. 26.-án étkezés közben ezt mondotta: „Tegnap egész sereg szerencsétlenség ért ; egyik a másik után következett. Először beszélni óhajt valaki velem, a kinek fontos végezni valója van (az angol követ). Arra kérettem, hogy várjon még egy pár pillanatig, mert nagyon sürgős dologgal vagyok elfoglalva. Midőn egy negyedóra múlva felőle kérdezősködöm, már elment s lehetséges, hogy ezen fordul meg Európa békéje. Ennélfogva már 12 órakor a királyhoz megyek s ez az oka, hogy N. N. kezeibe esem, a ki kényszerít, hogy egy levelet hallgassak végig s ezzel jó ideig feltartóztat . . . Ezzel elvesztettem egy órát s csak 1 1) Ennek ablakai — a mit tekintetbe kell venni — a közvetetten alatta elterülő temetőre nyílnak. Busch megjegyzése.
