Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
396 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM szánták, hogy a „welfek fondorkodásai“ ellen különösen a sajtóban működjenek. A „kulturharcz“ kezdetével „kultur- harczi“ eszmék elterjesztésére használták fel — különféle irányokban. (A hesseni pénzeket visszafizették az illető örökösöknek, de azért 16 millió tallér welf-alap, illetőleg annak kamatjai, mint szabad rendelkezési alap, Bismarck herczegnél maradtak.) Részint új lapokat indítottak, részint meglévő különböző irányú lapokat sokféle módon támogattak. Ezek részint pénzt kaptak, részint nagy számú példányokat rendeltek meg, részint hivatalos hirdetményekkel látták el azokat (a hivatalos hirdetmények legnagyobb részét még mai nap is megvonják a katholikus lapoktól) ; részint pedig ingyen adtak azoknak hivatalos tudósításokat és táviratokat stb. stb. Ezen eljárást annyira vitték, hogy a centrum ismételten indíttatva érezte magát arra, hogy az újságok és naptárak bélyeg-adójának (Bernards képviselő által) megszüntetését követelje — oly ajánlat volt ez, a mely csak ismételt kísérletek után járt sikerrel. Az ajánlat tárgyalásánál Windthorst képviselő a többi között ezeket mondta : „Németországban közel állunk ahhoz, hogy a sajtót a kormány monopolizálja. Én azt állítom, hogy nem egyedül Poroszországban tartja fenn egyenest a kormány az újságok egész sorát, hanem hogy Németország más vidékein is hasonlóképen itt írnak ujsáverai királynak engedtek át és azután visszatartottak és a melylyel a képviselőház csak egy nappal előbb foglalkozott. Erre Bismarck Í869 január 30.-án így felelt : „Már természetemnél fogva sem születtem kémnek, de azt hiszem, hogy köszönetüket kiérdemiem, ha ráadom magamat arra, hogy a gonosz „reptiliákat'' egészen fészkükig üldözzem azért, hogy megfigyeljem, hogy mit csinálnak Ezzel nem azt mondom, hogy egy félmilliónyi titkos alapra volna szükségem; én nem tudnám felhasználni s ily összegért felelősséget nem is vállalnék. Más czélokra is fel fogom azt használni, a mit majd utólag megszavaznak s helybenhagynak. A miként mondják, a hesseni udvari vagyont építkezési kötelezettségek terhelik, a melyeket az állam magára vállalt. A kormánynak becsületbeli kötelessége lesz, ha az alapnak birtokába jut, az ilynemű adósságokat törleszteni, de semmiféle szemrehányást se tegyen azon kényszerhelyzetünkért, hogy a pénzeket más czélokra is föl kell használnunk ; kíséreljék meg egyszer, vájjon hozzányul- hatnak-e a szurokhoz a nélkül, hogy be ne mocskolják magukat.“ E kijelentés alapján a visszatartott pénzeket „reptilienfonds“-nak nevezték.
