Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 383 Igen érdekes párhuzamot vont a „Vossische Zeitung“ a katholikus püspöki kar nyilatkozata és azon emlékirat között, melyet az evangélikus egyházi főtanács1) az állam- miniszteriumhoz a törvények ellen beadott. A haladó párti lap így írt : „Az egyházi főtanács és a porosz püspökök emlékiratai közt lévő különös különbség szembeszökő. Míg amaz, mintha csak mindennapi kenyeréért aggódnék, legtöbbet az egyházból való kilépés törvényével foglalkozik és arra nézve súlyosbítást kér, addig a püspökök teljes megvetéssel mennek túl a kilépési törvényen, mintha csak el se gondolhatnák, hogy valaki, ha csak a sátán nem szállotta meg, az egyházat, a kegyelem forrását elhagyhatná. És az ilyen megszállottakat a lehető leggyorsabban akarják kidobni és még neheztelnek a miatt, hogy a kiközösítést korlátozni akarják.“ Valóban az egyházból való kilépést illetőleg a katholikus egyház a próbát már a zsinat alkalmával kiállotta. Ellenben — mint fennebb említettük — a képviselőház bizottsága s ezzel együtt a két ház összülése a protestáns egyház érdekében az egyházból való kilépést megnehezítette. Mozgalom a nép között. A püspökök szózata a katholikus nép között mindenfelé a legörvendetesebb visszhangra talált ; sokszor a nép szava már megelőzte a püspökök szavát. A katholikus világi hivő is kiérezte, hogy az egyház, ha csak nem akarja saját halálos ítéletét aláírni, az államnak soha sem vetheti magát annyira alá, mint azt a májusi törvények előírják. A népre nézve a püspökök emlékirata csak a mentő szót tartalmazta s a szent lelkesedésből, melylyel tiszteletreméltó vezetőinek hősi nyilatkozatát fogadta, sőt azt fölülmúlta, már akkor mindenki azt következtethette, hogy ha az állam talán a püspököket és papokat meg is büntethetné és ártalmatlanná te- *) *) Ez szintén arról panaszkodott a minisztériumnál, hogy őt a törvény kibocsátása előtt nem hallgatták meg. In specie panaszkodott az egyházból való kilépés törvénye miatt, melyet a kath. püspökök felszólalásaikban nem érintettek. Különben csakhamar elfeledte a csúf bánásmódot, melyben részesült. A törvények kihirdetése után figyelmeztette a lelkészeket, hogy azoknak magukat „bizalommal“ vessék alá, mivel azon szoros viszonynál fogva, mely az állam s az evangélikus egyház között létezik, semmitől sem kell tartaniok.
