Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ. TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 363 míg Sziléziában lengyel párt nem alakult, míg a papok közreműködése mellett az egyházi hatalommal lengyel nemzeti törekvésekre vissza nem éltek, hogy ezen ideig jóindulatú s békés hangulat uralkodott. Oda utalok, hogy a kormány s ő felsége a király velem azon meggyőződésben vannak, hogy az állam alapjában van megtámadva s veszélyeztetve két párt részéről, melyek közös tulajdonsága az, hogy ők a nemzeti fejlődés ellen irányuló törekvéseiket nemzetközi módon érvényesítik, hogy a nemzet s nemzeti állam-alakulás ellen küzdenek, Ezen két párt ellen nézetem szerint mindazoknak kell sorakozniok, kik az állam megerősödését s az államnak védelmi képességét óhajtják a támadók ellen és ezért össze kell tömörülniök az összes tényezőknek, melyeknek szívén fekszik az állam fentartása és megvédelmezése egyrészt azokkal szemben, kik nyíltan hirdetik, mit szándékoznak az állam helyébe állítani, másrészt azok ellen, kik egy időre az államot aláássák, de maguknak még fentartják azt, hogy mit hozzanak be helyébe. Ezen ellenségekkel szemben a király összes hű alattvalóinak s a porosz állam, a melyben élünk, összes híveinek szervezkedniük kell.“ *) Fáik dr. és Roon gróf, miniszterelnök ismét igyekeztek megvigasztalni az előttük szólókat azzal a biztatással, hogy a négy egyházi törvény miatt — még a tervezett új protestáns egyház-alkotmány miatt sem —■ nem fog a protestáns egyház szenvedni — mi Kleist-Retzo wnál hitelre nem talált. ’) A „Germania“ erre megjegyezte : „Jó, hogy Bismarck herczeg határozottan kijelentette, hogy benne 1871-ig jóakaró s békés hangulat uralkodott. így tehát a hivatalosoknak fel kell hagyniok ama szóbeszéddel, hogy a csalhatatlanság hit- czikkelye oka mindennek. Bismarck herczeg egyébként figyelemreméltót is mondott, a mit mi, mivel nincs benne a „Prov. Corr.“-ban, a „Staatsanzeige r“-nek gyorsírói felvétele után idézünk. Ez így szól : „Látják, mily vakmerő ráfogás volt az, hogy mi Garibaldival arról tárgyaltunk, hogy a pápának akkori helyzetét megrendítsük. Én erről más alkalommal itt s a másik házban is felvilágosítást nyújtottam. De nekem nincs annyi időm az ismétlésekre, mint másoknak.“ A Garibaldival szőtt viszonyról tudtunkkal az utóbbi időben szó sem volt ; Mallinckrodt képviselő a ház január 30.-án tartott gyűlésén olasz lapokból vett tudósítások alapján ezzel szemben kijelentette, hogy Bismarck herczeg csakhamar asedáni ütközet után V. Emmanuelnek azt sür- gönyözte, hogy most vagy soha, itt az ideje a Rómába való hatolásnak. Ezt határozottan sohasem czáfolták meg. Mindig csak azt hozták fel, hogy azon tudósítás már csak azért sem lehet igaz, mivel akkortájt feszült viszony állott fenn az olasz kormánynyal Garibaldinak a franczia ügyekbe való „beavatkozása“ miatt — de ez önmagát czáfolta meg azzal, hogy Garibaldi csupán a franczia köztársaság kikiáltása után „avatkozott“ be. Hogy Bismarck az előző években barátságos viszonyt folytatott Garibaldival, eléggé világos azon leleplezésekből, melyeket Lamarmora 1868-ban a flórenczi kamarában tett, valamint az Usedom-féle okmányból.“
