Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első törvényhozási intézkedések

AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK

325

kedő Mainzban, másod-titkár. Backe fő-számtanácsos Darmstadtban, pénztáros. Baudri Frigyes Kölnben, igazgatósági tag. Károly isenburgi herczeg Birsteinban, igazgatósági tag. Wamboldt Ferencz lovag Gross- Umstadtban, igazgatósági tag. Arco-Zinneberg Lajos gróf Münchenben. Diefenbach felügyelő Sachsenhausenban (Német Ház). III. Fáik János Mainzban. Fischer ügyvéd Paderbornban. Haffner dr. kanonok Mainzban. Jung dr. Kleinheubachban. Kehler, követségi tanácsos Berlinben. Ketteler Frigyes lovag Schwarzenrabenben Paderbornnál. Lingens József ügyvéd Aachenben. Molitor dr. kanonok Speyerben. Schorlemer lovag Aistban Horstmar mellett Westpháliában. Gróf Stolberg-Stolberg Cajus Braunában Camenz mellett, Szászország. Walderdorff Wilderich gróf Molsbergben Walmerod mellett, Nassau.

Ezek az urak 1872 julius 8.-án az egyletbe való belépés ügyében nyilvános felhívást bocsátottak ki, mely a következő szavakkal kezdődött :

„Németország katholikusaihoz !

A német katholikusok helyzete tagadhatatlanul komolylyá lett. A ki eddig e felől csalódásban élt, annak a legújabb eseményekből ok- vetetlenül okulnia kellett. Oly napok virradtak a katholikus Németországra, milyeneket az egyház hű fiai, kik az utolsó háború harczai- ban a hazáért véreztek, nem is sejthettek ; a katholikusok oly tapasztalatokra jutottak, melyeknek az új német birodalom győzedelmi mámorában sajnálatraméltó visszatetszést kellett szülniök. Oly viszonyok között élünk, melyeket az egyház üldözésének lehet nevezni, még akkor is, ha az egyházellenes lapok nem beszélnének naponta „irtó háborúról“, melyet az egyház ellen viselni kell.“ *)

Az új egylet nemsokára különös figyelemnek örvendett az állam részéről. Hivatalnokoknak és tankoknak megtiltották a belépést. A papoknak is, kik iskolai felügyelők voltak, tud- tukra adták, hogy „hivatalos állásuk nem engedi meg az ily- féle mozgalmakban való résztvevőst“.

A szabadkőművesek a marienburgi ünnepélyen.

Míg az ermlandi püspöknek távol kellett maradnia a marienburgi ünnepélytől (1. fentebb 260. 1.), annál serényebben dolgoztak az ottani páholyok, hogy az öröm-ünnepen feltűnést keltsenek. *)

*) Folytatása „Siegfried“-nél, 151. 1.