Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első törvényhozási intézkedések

320

MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM

nyűkben vagy félelmükben szólották, a mit csak valamely katholikus pap vagy világi ember tapintatlanul mondott vagy cselekedett, — minden alkalmas volt arra, hogy a katholikusok birodalom- és államveszélyességének agyrémét valószínűvé tegye.

És mégis mily nyilvánvalóan semmisek és mennyire nélkülöznek minden alapot azon vádak és panaszok. Feddhetetlen volt minden tekintetben és most is az az egyháznak, a szent atyának magatartása korunk oly megrázkódtató és az embert megzavaró eseményei között. Az utóbbi állhatatosan tiltakozott a rajta elkövetett jogtalanság ellen ; de ép oly állhatatosan tartózkodott minden politikai pártállástól a küzdelemben és sohasem szűnt meg minden népet, valamint a Krisztus és az egyház iránti hűségre, úgy az igazságosságra és a világi elöljáróság iránti engedelmességre is figyelmeztetni. Feddhetetlen volt és minden gyanú fölött állott mindezen időkben a katholikus papság és a katholikus népek magatartása Németországban, és a mi a püspököket illeti, azt hiszik, hogy a legpontosabban teljesítették kötelességeiket, melyeket állásuk eléjük szabott, a fejedelem és haza, a birodalom és hon iránt.

Tehát minden tényleges alapot nélkülöznek, ellenkezőleg a tények teljesen megczáfolják azon vádakat, melyekből most jogot akarnak származtatni, hogy a katholikus egyházat és az egyházi életet szabadságában korlátolják és szoros rendőri felügyelet alá helyezzék.“

A csalatkozhatatlanság tanára nézve megjegyezték :

„A katholikus egyház ellen emelt államveszélyesség vádját legújabb hitczikhelyeire akarták alapítani. T. i. Írásban és szóval azt állították, hogy a katholikus egyház államveszélyessé lett a primátusról és ennek tanítóhivataláról hozott vatikáni határozatok miatt. Itt hangsúlyoznunk kell azt, hogy ezen vád ugyan protestáns írók által is, de mindenek előtt a leggyűlölködőbb módon a katholikus egyháznak azon szakadárjai által emeltetett, kik a vatikáni zsinatot nem ismerték el és ezáltal a katholikus egyháztól elpártoltak.

Módfelett sajnálatos volna, ha ezen, az egyházzal meghasonlott emberek szenvedélyes és igaztalan vádja legcsekélyebb befolyást gyakorolna a birodalmi és állami törvényhozásra. Nincs itt helyén, hogy megvilágítsuk mindazon félremagyarázást és helytelen alkalmazást, melyet egyes hittani és egyházjogi tanokkal s rég múlt történelmi korszakoknak a jelen viszonyokra nem illő eseményeivel eszközöltek és melyekkel azon ráfogásokat igazolni törekszenek. Inkább csak néhány gondolatot akarunk ezen szóbeszéddel szembeállítani :

1. A szakadárok azt állítják, hogy a vatikáni határozat a pápát feltétlen hatalommal ruházta fel, melylyel kénye-kedve szerint új hit- czikkelyeket alkothat, új erkölcstanokat állíthat fel, az egyház alkotmá-