Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 295 lengyel nemzetiségű jezsuitáktól lakott háza van s innen nyújtják ki messzire karjaikat, hogy hatalmas eszközeikkel a Lengyelországban 20 év óta történt különféle felkeléseket gyámolítsák. Azt hiszem, uraim, a kormány nem fog meghazudtolni, ha azt mondom, hogy mindazon különféle felkelésnél. mely Lengyelországban 1848 óta történt, jezsuita egyszer sem vett részt, sem részvétel miatt bepanaszolva vagy a miatt gyanúsítva nem volt. Pedig ott ismét alkalmuk lett volna érvényesíteni „államveszélyes“ elveiket; de ez még itt sem történt ; ellenkezőleg földieiket az ilyen eszelős vállalatokban való részvételről mindig lebeszélték. Itt most mindjárt kedvem volna felemlíteni azt a titokteljes történetet, melyet Wagener (Neu- Stettin) képviselő űr szíves volt legutóbb nekünk itt előadni, kivált mivel abba szülőföldemet (Felső-Szilézia) is belegondolják. Azt mondotta nekünk : ha ezt a törvényt nem most tárgyalják s nem most hozzák létre, hanem csak a legközelebbi tavaszszal, akkor a közbeeső időben nagy, Posenre és Sziléziára kiterjedő jezsuita-missiót láttunk volna, melynek szálai Galicziáig érnének. Ez fölötte titokteljes történet volt. Mert : ha csupán csak jezsuita-missió volna, azok mindig léteztek. Az eddiginél nagyobb mértékben, azt hiszem, nem lettek volna megtarthatók, mert kevés a jezsuita, minthogy a külföldi jezsuitákat rég száműzték, a miről Wagener képviselő úrnak bizonyosan tudomása van. Az eddiginél nagyobb mérvben tehát bizonynyal nem lettek volna megtarthatók, tehát más valaminek kell ez alatt lappangani, e missió alatt valami titokteljest kell érteni, főképen azért, mivel Wagener képviselő késznek nyilatkozott a személy megnevezésére, ki a Galicziába való közvetítést magára vállalta volna. A mint Niegolewski dr. képviselőtől hallottuk, ezzel szemben vonakodott az embert megnevezni, azonban oda nyilatkozott, hogy a centrum egyik tagjának meg fogja nevezni. Wagener képviselőt, úgy hiszem, a centrum egyik tagja is megkérdezte s azt a holnappal vigasztalta ; azt mondotta neki, hogy talán holnap majd megnevezi. (Derültség.) l) Uraim, ez egy azon titokzatos történetek közül, milyenekkel gyakrabban találkozunk ; előbb a kormányasztalról közölték velünk, most Wagener képviselő hozta elő, titokzatos történetek, melyek arra valók, hogy a félénk kedélyeket hajlandóbbakká tegyék e törvény elfogadására. (Hang baloldalt : Ah !) Uraim ! megmondom önöknek, minek tartom én e történetet : ama regény második kötetének, melynek első kötete „ W esterwelle“ czímet visel, (Úgy van ! a centrumban, Nevetés a ház mindkét oldalán.) Uraim ! azután azt mondották, hogy a *) *) Landsberg-Velen gróf képviselő volt az, ki Wagener képviselőt a centrum megbízásából közelebbi adatok végett fölkereste. A közlések, melyeket a gróf Wagenertől kapott is a következő napon, épenséggel nem voltak alkalmasak arra, hogy ezen úr nyilvánosan kimondott gyanúsításait legalább megokolják vagy igazolják.
