Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
258 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM önállóságukat illetőleg biztosítékot, a hivő keresztény nép pedig lelkiismerete biztonságára zálogot találhasson és hogy e tekintetben jelenlétem talán hasznos lehet, ez indított engem e lépésre. Mindez, azonban másként ütött ki. A szabadelvűség teljes győzelmet aratott s most egész Németországot martalékául ragadja. Franczia* országnak, melyet a csatatéren bizony keresztény katonáink — és nem a nemzeti szabadelvűség győzött le, politikai tanai Németországban és a német birodalomban teljes győzelmet arattak. Mi külsőleg győzök, de belsőleg legyőzöttek vagyunk. A franczia fegyvereket levertük, . de a franczia forradalmi alapelvek bennünket leigáznak. A ki ezen állami szabadelvűség minden következményének magát szolgailag alá nem veti, aki keresztény Németországot és keresztény intézményeket követel, azt az állam ellenségének, ultramontánnalc bélyegzik. Őrizze meg Isten német hazánkat, hogy miként Francziaországot, a forradalmi elvek meg ne mérgezzék csontjaiban és velőjében ! Senki, még a leghatalmasabb császár, a leghatalmasabb birodalom sem rakhat más alapot, mint a mely le van téve s ez : az úr Jézus Krisztus ! Isten eme szava a német birodalmon is igaznak fog bizonyulni“. Ketteler helyébe a birodalmi gyűlésbe a heidelbergi ügyvéd, a protestáns Schultz választatott meg, a ki nemcsak vendég volt, hanem a centrumpárt igazi tagjává lett. Újabb viszály az ermlandi püspökkel. Azon szülők figyelmeztetésére, a kiknek gyermekei a braunsbergi gymnáziumba jártak, Krementz püspöknek a dr. Wollmann hittanár ellen szükségessé vált nagy kiközösítést nyilvánosságra kellett hoznia; hasonló történt a braunsbergi lyceumban működő dr. Michelis tanárra vonatkozólag is. Azon ürügy alatt, hogy ez által a kiközösítettek „polgári becsülete“ megsértetett, dr. Fáik a püspököt (1872 már- czius 11.) ezen lépése miatt felelősségre vonta, mert ez által az általános hazai jognak II. 11. 57. §-át megsértette s azért a kiközösítés nyilvános visszavonását követelte.1) A hazai jognak idevágó fejezete így szól : „Ha az egyházból való kiközösítés hátrányos következményeket vonna maga után az illetőnek polgári becsületére ’) A Krementz dr.-ral történt eme összeütközés miatt a püspökök a megyéikben szükségessé vált kevés kiközösítést nem végezték nyilvános úton.
