Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
256 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM Lépését külön kiadott és általunk sokszor idézett „Die Centrumsfraction im ersten deutschen Reichstage“ ez. iratában (Mainz 1872) indokolta. Halljuk őt magát. Iratának végén ezeket mondja : „Én mindig meg voltam arról győződve, hogy püspöki hivatalom kötelmeit csakis kivételképen és különös időszerű okokból egyeztethetem össze a parlamenti működéssel. Rendes körülmények között a jó Isten nekem más teret adott, a melyen a katholikus nép javáért működjem, a mely természeténél fogva távolról sem egyeztethető össze egy birodalmi gyűlési tag kötelmeivel. Én azonban a képviselőválasztás idejében azt hittem, hogy az 1848.-Í évhez hasonló helyzetben vagyok, a mikor hasonlóképen a különös körülményeknek s választóim beható kérelmének engedve, a frankfurti nemzet-gyűlésre mandátumot vállaltam. És miként akkor főkép arról folyt a tárgyalás, hogy Németország új alkotmányát vitassuk meg, úgy azt hittem, hogy ezen birodalmi gyűlésnek is az lesz a főfeladata, hogy az észak-német szövetség alkotmánya és később kötött egyezségek alapján az egységes német birodalom számára egy általános alkotmányt vitasson meg. Midőn tehát nekem most is 5 különböző kerületből a mandátumot felajánlották, én késznek nyilatkoztam azt elfogadni és a XIV. badeni választókerületet szemeltem ki, különösen azért, mivel Badenben, ha nem is választó köröm kerületében, hosszú időn át, 18 évig lelkészkedtem s ezáltal kedves emlékek fűznek ezen országhoz. Az volt az általános ok, hogy a választást elfogadjam ; ezen ok azonban azáltal egészen elesett, hogy egészben véve birodalmi alkotmányról nem is tárgyaltunk, hanem e helyett az észak-német szövetség alkotmányát és az illető szerződéseket terjesztették elő elfogadás végett. Nyilvánvaló tehát, hogy ezáltal a birodalmi gyűlés feladata egészen más lett, mint azt előre láthattuk. A gyűlésnek rendszeres munkálataiban nem vehetek részt, ellenben attól mi sem tartott volna vissza, hogy a tulajdonképeni alkotmány-tárgyalásokon részt vegyek. Ehhez az általános okhoz azonban más okok is járultak, a melyek annak fokozott súlyt kölcsönöztek s reménylenem engedték, hogy az én jelenlétem a német birodalom összes viszonyainak újjászervezésénél nem lesz épen haszonnélküli. Mi ugyanis jelenleg a legnagyobb válság előtt állunk, a mely a reformáczió óta hazánkat fenyegette, a mely lehetőleg még érzékenyebben támadja meg nem az egyház, de az állam alapjait, mint amaz. A reformáczió egyházilag szétdarabolt minket, de az állami rendet illető alapelveken tulajdonképen mit sem változtatott. Megtartották a régi nagy alapigazságokat, hogy a kereszténység alapja a polgári társadalomnak, hogy a világi elöljáróság Istennek helyettese, hogy tehát a parancsoknak és Isten szavának alá van vetve és
