Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Jegyzői jelentés
JEGYZŐI JELENTÉS. Œ tidôn a kötelesség s nagyérdemű elvbarátaink m él- le tányos várakozása arra szélit, hogy főbb vonásokban számot adjunk körünk múlt évi működéséről, megvalljuk, nem annyira lelki nyugalommal, mint inkább a szorgos önképzés boldogító tudatával és örömével lépünk tisztelt pártolóink jóakaró kritikája elé. Ha joggal hivatkozhatunk arra, a mit szívünk mélyén érezünk, akkor csak a tiszta valóságnak felel meg ama végtelenül szerény, de a nemes önérzettől nagyban gyámolított meggyőződésünk, hogy gyenge erőinkhez képest buzgó igyekezettel karoltuk fel azt a magasztos eszmét, melyet Iskolánk tettekben gazdag múltja, a szomorú jelen megrázó képe s a kétes jövő áldozatra hívó szózata ojtott szíveinkbe. Az itt-ott észlelhető hiány, bántó megfogyatkozás nem a rpi közömbösségünkön, hanem sokszor az eszközök elégtelenségén, az idő kimértségén múlt : épen azért csüggedetlen; szívvel s a jövőbe vetett lelkes bizalom megnyugtató érzetével búcsúzunk el körünk eseményekben gazdag életének hatvanadik évétől, hogy ezentúl újult erővel,-több tűzzel és áldozat- készséggel működjünk abban a szent és hazafias irányban, melynek tökéletes felvirágoztatására nagyreményű utódaink hivatvák ! Mielőtt Iskolánk benső működésének különböző irányairól röviden megemlékeznénk, legyen szabad néhány,szóval kitérnünk ama mozzanat megvilágítására,, mely minket a jelen: évi kiadvány közzétételére, t i. Májunké: „A porosz-német kulturharcz története“ czímű művének lefordítására kiválóan ösztönzött. Tartozunk ugyanis azzal az, őszinteséggel, hogy ne hagyjuk érintetlenül azokat a velünk szemben bizalmas s
