Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első harczi intézkedések
157 AZ ELSŐ HARCZI INTÉZKEDÉSEK legét hangsúlyozták, de alatta csak a régi iskola protestantizmusát értették. E tekintetben az udvari hitszónokon kívül nagy befolyást gyakorolt a császár személyes barátja, Elber- feldi Heydt Dániel, titkos tanácsos (a volt pénzügy-miniszter testvére), ki pártfogóját számos levéllel fölkereste s az t ö b b- ször válaszra is méltatta. E levelek egyike (a Barmenben megjelenő „Rhein.-Westf.- Post.“ tette közzé 1885 május végén) oly jellemző, hogy megóvjuk a feledéstől : Császári és királyi Felség ! Legkegyesebb engedelmével, szívem legerősebb vágyát követve forró szeretetből, erős hűségből és tiszteletteljes hálából, egész lényemet s gondolkozásomat átható érzelmektől indíttatva, a Felséged bizalma s legalázatosabb odaadásom szülte szent kötelességemből egy komoly kérelmet terjesztek elő, mely, tudom Felség, mert lelkem sugallja, leghívebb protestáns alattvalói közül is sokaknak lelkét foglalkoztatja ; oly kérelmet, melylyel házi magányomban és hitsorsosaimmal, kivált az igazán reformáltak kai együtt, rejtekben éjjel-nappal imádkozva, sóhajtozva és könyezve járulok a mindenható Isten trónja elé, kinek csodái Felséged hatalmát, koronáját és birodalmát mindenek fölé emelték. E kérelem a következő : Mint olvassuk, a római katholikus egyház egy magas méltósága és számos azon vallásu országgyűlési képviselő (maltai lovagok) segítségért folyamodtak a római pápa világi uralmának visz- szaállítása érdekében ; a pápa világi hatalmának, a mit párthívei nem is titkolnak, azon magasabb feladata lenne, hogy megerősítse, sőt fentartsa a pápa lelki hatalmát, azon pápáét, ki legalább syllabusában és körlevelében hirdette, mik a tervei és vágyai minden más földi hatalommal. Azon római katholikusok, mint hazánk lapjai hirdetik, az említett javaslatokat Versailles-ban is Felséged elé terjesztették, miután egy tudósítás a harmadik hadtest fő szállásáról — Isten áldja meg a korona- herczeget, a korona felséges örökösét, császári és királyi Felségét — néhány erre vonatkozó körülmény közt nagyfontosságű szavakkal a nantesi edictum eltörléséről tett említést. Az irtózat borzalmával s rettenetes bűn tudatával emlékezhettek vissza a katholikusok ama eseményre és annak áldozataira. De egy pápa, ki a dühöngő gonoszság ördögi borzalmait, az igaz hívőknek, testvéreinknek öldöklését Francziaországban, valamint Csehországban, t. i. azon országokban, hol Felséged és hadserege fényes győzelmeket aratott, üdvösök gyanánt magasztalta és áldotta, az a pápa, midőn hatalma van, ugyanazon ellenséges terveket
