Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
BISMARCK MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONTJA 115 és ápolására régóta egy nőegylet állott, mely IV. Frigyes Vilmos trónralépte után (1841) nemsokára testületi jogokkal ruháztatott föl. Ez 1868-ban két. szomszédos telket vásárolt Moabitban s az egyikre eddig a belvárosban létezett árvaintézetet vitte át, a másikon kápolnát építtetett az árvák s a Moabitban lakó, évről-évre szaporodó katholikusok számára. Az árva fiúk nevelése, kik a szomszédos városi elemi iskolába jártak — a leány-árvaintézetet nem helyezték át azzal (a fiú-árvaintézettel) együtt — az orsolya-szüzek kezében volt a „Linden-Strasse“-n, hol világi vezetés alatt most is» fönnáll — négy testvérre volt bízva, kik az 1857-ben Aachenben alapított sz. Ferencz harmadik rendje szerinti szegény testvérek congregatiójából valók voltak, mig a lelkészi teendőket s az istentisztelet végzését a kápolnában két dömés-atya vállalta el, az egyik gróf Czeslaus de Robiano már az 1866.-Í háború óta — a katonai kórházban lelkészkedett és Berlinben zavartalanul működött ; a másik — igen tanult olasz ember, kinek a „Germania“ később becses czikkeket köszönt, 1867-ben oly helyzetbe jutott, hogy a Moabitban lakó katholikusoknak az istentisztelet szabályszerű megtartását lehetővé tehette. 1869 augusztus 4.-én ment végbe a kápolna fölszentelése, melyhez még a dömés atyáknak lakásul szánt kis házikót is hozzácsatolták. Mindjárt a fölszentelés után a csőcseléknek hírhedt, napokig tartó kihágásai következtek ; a kápolna-telek sövénykerítését megrongálták, az ajtókat és ablakokat úgy a kápolnán, mint a lakóházon beverték. Fáradságot nem kiméivé, megtekintettük a berlini újságok akkor megjelent helyi híreit, vájjon nem olvasható-e ki úgy a sorok közül a zárda-ostrom egész merénylete az erre vonatkozó tudósításokban s valóban : Berlinnek az időszerint legolvasottabb lapja, a „Voss. Ztg.“ oly tudósítást hozott arról, mely az olvasóban a legnagyobb mértékű naivitást látszott föltételezni. Elbeszéli, hogy a moabiű kolostor közelében egy „művész“ akart szerepelni kötélen s épen oly területen, melyet eddig soha sem használtak fel hasonló előadásra — ez azonban a kötélről csak8
