Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Második fejezet. A szoczializmus tarthatatlan alapjai
58 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM 2. §. Az összes emberek egyenjogúsítása. A szoczializmus egyik további feltétele és alapelve az ■összes emberek egyenjogúsítása. A szoczialisták kétféle alakban követelik az egyenlőséget : mérsékelt és túlzó felfogással. I. Az első alakot Marxnál és Engelsnél találjuk. A „tudományos“ szoczialismus e két vezére szerint a szoczialisták által egyelőre tervbe vett egyenlőség pusztán az összes társadalmi osztálykülömbségek megszüntetésében áll; legyen egyaránt mindenki munkás és munkájához mérten részesüljön a társadalom összes termelésének gyümölcseiben. Marx szerint a jövő szoczialista állam első alakulási időszakában (Phase) „a termelők joga teljesített munkájokkal arányos ; az egyenlőség abban áll, hogy egyenlő mértéket, t. i. a munkát veszik alapul. Az egyik azonban akár szellemileg, akár fizikailag felülmúlja a másikat ; tehát ugyanazon idő alatt több munkát végez vagy huzamosabban képes dolgozni, hogy tehát a munka mégis mérték lehessen, idő vagy hatályosság szerint határozandó meg, mert külömben nem lesz mérték. Ez a jogegyenlőség voltaképen nem jogegyenlőség, mert a munka sem egyenlő. Semmiféle osztálykülömbségeket el nem ismer, mert egyik olyan munkás mint a másik; de az egyedek egyenlőtlen tehetségeit és következésképen egyenlőtlen munkaképességét, mint természetes kiváltságokat hallgatagon elismeri. E jogegyenlőség ennélfogva lényegében inkább az egyenlőtlenség számára biztosított jog, mint maga a jog.“ x) így beszél Engel Fr. is : „A proletárok követelte egyenlőség veleje az osztályok eltörlése. Az egyenlőségre vonatkozó minden egyéb követelés szükségszeriileg képtelenségre visz.“* 2) Melyek azon alapok, a metyek miatt jogosnak kell el*) Zur Kritik des socialdemokratischen Parteiprogramms. (Die Neue Zeit 1890—1891. 2. füzet, 567. old.). 2) Dühring H. E. Umwälzung der Wissenschaft, 96. old.
